Csoszó Dia az "Év női példaképe Somogy vármegyében 2024" pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Gyógypedagógiai asszisztens vagyok, bár nem ezen a területen dolgozom. Van egy vállalkozásom, ahol egyedi női pénztárcákat és táskákat készítek. Legnagyobb sikerként a hétköznapi emberek visszajelzéseit élem meg, amikor kapok egy beszámolót, hogy mennyire örült valaki egy olyan terméknek, ami az én kezem alól került ki, vagy olyan videót küldenek, amin az ajándék átadásának pillanata van megörökítve. Ezeken rendszerint elbőgöm magam, olyan jó látni, hogy mennyire meglepődnek, meghatódnak. Szeretem, hogy azzal foglalkozhatok, amiben kiélhetem a kreativitásomat, ami megnyugtat, feltölt és mások számára is hasznos, szép, örök emlék.

Sokáig nem dolgoztam, „csak” édesanya voltam. Évekig tartó orvoshoz ingázás és a gyerekek kezelése, fejlesztése rengeteg energiámat emésztette fel. Érzelmi hullámvasút volt az elmúlt néhány év, többször voltam lent, mint fent és úgy éreztem, hogy csinálnom kell valamit, magamért, kell egy hobbi, ami kizökkent a mindennapok monoton mókuskerekéből.

A kézművesség mindig is az életem része volt, de a gyerekek miatt egy időre háttérbe szorult. Ezen a vonalon kezdtem keresgélni, mert azt már láttam, hogy számomra elképzelhetetlen egy olyan alkalmazotti állás, ahogy toleráljak a két kisebb gyermek rendszeres vizsgálatait, a kezeléseket, fejlesztéseket.
Kitaláltam egy olyan pénztárcát, aminek a belső oldalába a textilre van nyomtatva a saját – illetve a vásárlóim által küldött - családi fotó. Ez volt, az én „negyedik gyermekem”; érlelgettem, nevelgettem és kinőtte magát egy ma már stabil lábakon álló vállalkozássá, így született a Dina’s.

A munkámat maximálisan a család igényeihez igazodva alakítom, a megrendelőim tisztában vannak azzal, hogy gyerekek mellett dolgozom. Ezt szó szerint értsd; itt játszanak mellettem, amikor alkotok, ha éhes-szomjas, bármi gondja van, akkor felpattanok, elintézem, amit kell és folytatom a munkát. Sokszor a kicsi idetelepedik mellém, hallgatom, ahogy olvas, együtt tanulunk. Szeretek így dolgozni, mert igazán kuckós.

Sérült gyermeket nevelni nem könnyű feladat. Bár csodálatos megélni minden kimondott új szót, látni minden először megtett mozdulatot, mentálisan mégis nagyon megterhelő. Általában ez egy teljes emberes, 24 órás felügyeletet igénylő állapot. Az édesanyák sok esetben otthon ápolják a gyermekeiket, – nem tudnak kikapcsolódni, nem adhatják át a feladataikat másnak -, aminek az eredménye az, hogy pszichésen és fizikailag is elfáradnak. Az érintetteket viszont nemcsak az ápolás, hanem a társadalomból való elszigetelődés is próbára teszi.

Ezek az édesanyák fizikai és lelki erejükön felül teljesítenek nap, mint nap. Nekik szeretnék elsősorban példaképük lenni.

Család

Két fiam és egy kislányom van, valamint egy szuper férjem. Ő katona, így sajnos sokkal kevesebbet van velünk, mint azt szeretnénk. Férjemmel 17 éve vagyunk egy pár, akkor kezdte a pályafutását, amikor megismerkedtünk. Az évek során többször volt távol tőlünk kisebb-nagyobb időszakokra, de úgy érzem ez csak még közelebb hozott minket egymáshoz. Maximálisan számíthatok rá, mindenben a támaszom, nem csak a gyerekekkel és a háztartással kapcsolatban, de a munkámba is bevonhatom; sokszor van, hogy ő a futárom, de szabni is tud. Jól működünk együtt! Az értékrendünk, a céljaink, a nevelési elveink mind egybecsengenek. Nagyon tisztelem őt azért, hogy mellettem állt a nehéz időszakokban is. Közös érdemünk minden, amit elértünk. Szeretünk utazni, kirándulni.

A gyermekeink 9, 12 és 15 évesek. A nagyfiúnk óvodába kerülésével megérkezett a középső gyermekünk, aki elég nagy meglepetést okozott. Gondtalan várandósságból egészséges gyermeket vártunk, ehelyett értelmi sérült, pitvari sövényhiánnyal született, és Down szindróma állt a  zárójelentésén. Minden addigi elképzelésünket és tervünket egy tollvonással átírta a sors. Korai fejlesztés, otthoni torna és rengeteg utazás jellemezte az első néhány évünket. Amikor ő is óvodába került megszületett a kishúga, és itt jött a következő sokk, születése pillanatában felkar bénulást szenvedett.

Egyhetes korában kezdtük a kezeléseket. Rengeteg munkánkba és időnkbe telt, hogy egyáltalán mozgatni tudja a karját, de ma már hál'isten azt mondhatom, hogy aki nem tudja milyen út van mögöttünk, nem vesz észre semmit.  Első ránézésre nem mondaná meg róla senki, hogy mekkora küzdelem volt ez mindannyiunk részéről, honnan indultunk. Az óvodába kerülése előtti 3 évben folyamatosan mozgásban voltunk, amikor éppen nem feküdtem bent vele a kórházban hosszabb kezelés miatt, akkor heti háromszor mentünk Budapestre, két hetente Szegedre, a köztes időben pedig helyben, Kaposváron tornáztatták.

Rettentően kimerítő volt ez az időszak, nem csak nekünk, de a tesóknak is, hiszen segítség hiányában mindig mindenhova jöttek ők is velünk. Bazsi akkor kezdte az óvodát, amikor Zsófi született, nagy bánatomra nem lehettem ott a beszoktatásnál, én a picivel hónapokig Pesten voltam akkoriban. Bazsi nagyon anyás, nagyon rosszul élte meg a hiányomat annak ellenére is, hogy az apukája mindent megtett, hogy könnyen átvészeljék nélkülem is a mindennapoka. Ilyenkor a nagy tesó is sokat segített.

Mire a pici óvodás lett, már volt egy minimális mozgás a karjában, elértük az első mérföldkövet. Nagyjából ekkoriban volt az, hogy egy kicsit fellélegeztem, már láttam a fényt az alagút végén. Ezen a ponton született meg a negyedik gyermekemként a vállalkozásom. 

A legidősebb fiam Krisztián, ő a legnagyobb támaszom a testvérei körüli feladatokban. Empatikus, segítőkész fiatal ember. A mai napig ő a legnagyobb segítségem! Amikor apa nincs itthon hosszabb ideig, akkor megmutatja, hogy hiába a kamasz kor, odateszi magát, segít, amiben csak kell, ő a legnagyobb büszkeségem!

Bazsi a középső, egy kis szeretetgombóc, bárhová megy mindenkit levesz a lábáról, a néniknek bókol, udvarol, ajándékot ad. Imádni való, okos, humoros kisember. A Bárczi iskolában nagyszerű pedagógusok között ügyesedik.

Zsófi a legkisebb, szeret olvasni és a mozgássérültsége ellenére táncol, zenél, egy pillanatra sem áll meg, fantáziája és kreativitása határtalan. Igazi energiabomba.

Amikor Bazsi iskolás lett és egy kicsit rálátásom lett az iskolatársai életére összeszorult a szívem. Sok nehéz sorsú gyermek jár ide. Mindenképpen segíteni szerettem volna valahogyan. Az ember ugye abból főz, amije van: nekem nagyon sok kinőtt gyerekruhám volt. Elkezdtem bevinni az iskolába, aztán megunt játékokat is. Amikor felismertem a gyerekeim ruháját az ottani gyerekeken az nagyon jó érzéssel töltött el, láttam, hogy a legjobb helyre kerültek. Tovább akartam gondolni ezt, és egy nagyobb helyi anyukákból álló csoportban is elkezdtem toborozni és idővel nagyon sok anyuka állt be mögém. Néhány éve már missziómnak érzem, hogy az őszi időszakban elkezdem összegyűjteni a ruhákat, cipőket, játékokat, így karácsonyra elég szép adaggal tudjuk megörvendeztetni a gyerekeket. Jó érzés segíteni.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Én a tervezésben hiszek, szeretem előre látni, hogy hova kell menni, mit kell csinálni, de megesik, hogy improvizálni kell. Mindent megoldok, mert nincs más választásom.

Sokszor előfordul, hogy nem nappal dolgozom, hanem éjjel vagy hétvégén. Többféle különórára járnak a gyerekek, nem fér bele minden a nap 24 órájába így, amit lehet átcsoportosítok. A legnagyobb kihívás, hogy mindenre és mindenkire jusson megfelelő, minőségi idő akkor is, amikor határidős feladatom van, vagy összetolódik több munka, ilyenkor lefekvés után én még csendesen szabok, csomagolok vagy nyomtatok másnapra. Az sem egyszerű, amikor határidős feladatom lenne, de lebetegszik egyik-másik. Ilyenkor éjjel próbálom behozni, amit nappal a babusgatás miatt nem sikerül megcsinálni.

Sokszor nehéz, de úgy érzem uralom a káoszt. A humor sok helyzetben segít, tudok magamon nevetni, szerintem ez fontos. Egy csapat vagyunk, így nálunk képességeikhez mérten mindenkinek ki kell vennie a részét a házimunkából és a kis kedvencek gondozásából. Szerintem csak így működhetünk harmonikusan. Mindamellett célom, hogy megtanulják már gyerekként, hogyan működik egy háztartást, hiszen erre a tudásra később is szükségük lesz.

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!