Jelenlegi hely

HangSÚLYok

Gellén Nóra, az Imami oldalak alapító-tulajdonosa közel 20 kilótól szabadult meg. Nem 2 hét alatt, nem használt semmiféle csodaszert és nem koplalt. Hogy hogyan? 3 részes sorozatban meséli el:

Nem voltam mindig túlsúlyos. 

Sőt!  Az első munkahelyemen, alig 50 kilósan „szúnyog” volt a becenevem…

Fiatal lányként, suli mellett az életem része volt az „érobik” (ahogy szeretett nagymamám mondta mindig), aztán ahogy sokasodtak a kötelezettségek és tolódtak el a hangSÚLYok, jöttek fel a plusz kilók is:

  • Levelezős főiskola + munka: 53 kg
  • Hivatali ülőmunka + finom vacsik kettesben: 57 kg
  • Magzatvédő vitaminos felkészülés az első babára: 61 kg
  • Babavárások rendszeres kismama tornával, odafigyeléssel: 75/79 kg
  • Gyerekek + munka + háztartás + no mozgás + észnélküli evés: 83 kg (eddig mértem...)

Magorral (a második fiammal) egyidőben született meg a Pécsimami, majd néhány hónappal később az országos Imami honlap hálózat.

Imádtam a gyerekeimet és a Pécsimamit/Imamit is, minden gondolatom és cselekvésem körülöttük forgott.

 

2012-ben a fiúkkal, illetve néhány Imamival az "Év anyavállalata" díjátadón

Aztán a szoptatással véget ért a szigorú tejmentes diétám (mindkét fiam tejfehérje allergiás volt), a monitor előtt töltött sok-sok óra viszont marad.

Semmit sem mozogtam, és ahogy a kisebbik is óvodába került, már utána sem kellett szaladgálnom egész nap.  (Viszont olyan hévvel püföltem egész nap a billentyűzetet, hogy ha olimpiát rendeztek volna ujjtornából, esélyem lett volna az aranyéremre!)

És közben ettem. Finomakat. Édes után sósat. Sós után édeset. Ha valami sikerült: jutalomként. Ha valami gáz volt: stresszoldásként. Nem túl sokat, de csoda, hogy nem liszt és cukor folyt az ereimben.

Észre sem vettem, hogy a mérleg már több, mint 80 kilót mutat.

Furcsa testképzavarom volt: sokkal vékonyabbnak éreztem magam, mint valójában.  A boltokban még mindig a 38-40-es gatyák után nyúltam, aztán elhessegettem a rossz gondolatokat, amikor a térdemig sem jöttek fel.

Amikor megvettem az első 46-os (jujjjj) nadrágot és a szeretteim is csak hümmögtek, ha szóba került a súlyom: jött a felismerés és a döbbenet. VALAMIT TENNI KELL!

EZ az a 46-os nadrág!

Elhatároztam, hogy 40 éves koromra visszanyerem a formám!

Hogy új egyenSÚLYt találok: olyat, amiben a munka és a család mellett ÉN is felférek valahogy a „libikókára”.

Arról lövésem sem volt, hogy 2 egyesület, 2 cég, 2 gyerek és a háztartás mellett hogyan fogom csinálni…

Próbáltam nem enni: nem ment. Pontosabban rövid ideig igen, de utána mindig még többet mutatott a mérleg. (Ezzel ugye nem mondtam újat?)

Futni utálok. 

Próbáltam a barátnőmmel eljárni sportolni: három hét alatt összesen kétszer jutottunk el fitness terembe (hol egyikünk, hol másikunk gyereke lett beteg): fájó izomláz és kisebbségi érzés lett az eredmény, látva a szuper alakú lányok edzettségét. 

Tanácstalan és elkeseredett voltam: AKKOR ÉN MÁR ÍGY MARADOK?

Aztán 2015 nyarán, váratlanul szembejött velem a „Gyerünk, Anyukám!”. 

Megdobbant a szívem, éreztem, hogy közünk lesz egymáshoz! 

 „Találkoztunk” is: kipróbáltam néhány online tornát és tetszett. Jó volt a zene, kényelmes volt, hogy nem kell kimozdulnom otthonról és végre éreztem, hogy valahol a mélyben VANNAK IZMAIM! Minden porcikám mozgás után áhítozott!

De a körülmények közbeszóltak: akkor még csak valós idejű tornák voltak, és nekem mindig közbejött valami sürgős, vagy fontos az élő tornák fix időpontjában, így általában lekéstem a „randit”, amik egy idő után elmaradoztak.

A következő szűk másfél évben pici étkezési odafigyeléssel (búcsút mondtam a kenyérnek), és néhanapján, mindenféle youtube-os videókra végzett tornákkal lement egy tízes. Örültem, hogy ilyen pici változtatásnak is ekkora eredménye van, de 72 kilónál megállt a folyamat, nem tudtam, hogyan tovább. Pedig még messze volt a célom!

Aztán 2016 októberében újra a Gyerünk, Anyukám! mellé sodort az élet, a „kapcsolatunkban” igazi áttörést a FORMA-BONTÓ program hozott.  

Azóta is együtt vagyunk… és én már régen éreztem ilyen jól magam a bőrömben!

 


Hogyan segített nekem a Gyerünk, Anyukám és a FORMA-BONTÓ program? 
 

A FOLYTATÁST ITT OLVASHATOD!
 

Akkora változást és annyi örömöt hozott a mozgás az életembe, hogy elhatároztam, megkeresem Kádár-Papp Nórit, a Gyerünk, Anyukám! mozgalom alapítóját: egy közös pályázattal mutassuk meg az Imami oldalakat látogató anyukáknak ezt az otthoni, online torna rendszert!

Nóri igent mondott, így elindulhatott a "Nyárra formában!" pályázat.

Szeretném, ha sok anyuka életébe hoznánk ezzel örömteli változást! A lehetőség itt van: a többi RAJTAD múlik!

A pályázatunkra való jelentkezés véget ért: látogatóink közül országszerte közel 150, Baranya megyéből több mint 50 anya döntött úgy, hogy belevág a FORMA-BONTÓ Programba és nyárra formába hozza magát! Ők május közepéig heti 6 nap, napi 30 perc igen intenzív tornánk vesznek részt... Nagyon drukkolunk nekik! A 6 hetes program után kiderül, hogy közülük kik nyerik el pályázatunk díjait.

Katt a részletekért:

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Hogyan legyünk penge arcok a karácsonyi ajándékozáskor a kamasz gyerekeinknél?

Kis vagy nagykamasz? Egyben tuti megegyeznek. Minden ciki, és a válaszuk nem tudom, ha a karácsonyi kívánságaikról faggatjuk őket.
Már látogatható a Vörsi Betlehem

Egy kicsi falu különleges látnivalója – Idén is látogatható a Vörsi Betlehem

Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Ugrás az oldal tetejére