Gondolkodtál már azon, hogy egy-egy furcsa, makacs tünet mögött mi állhat, amire látszólag nincs semmi magyarázat? Mi van, ha a valódi okot a nap mint nap használt kozmetikumaink és vegyszereink összetevői között kell keresnünk?
Ha felteszem a kérdést: szerinted hányféle mesterséges anyaggal találkozik a szervezetünk egyetlen nap alatt? Valószínűleg mindannyian alaposan alulbecsülnénk a valóságot. Játsszunk el a gondolattal, és számoljuk össze együtt, mennyi kémiai anyaggal érintkezhetünk a reggeli ébredéstől a villanyoltásig!
(A napközben elfogyasztott élelmiszerek és italok összetevőit most szándékosan hagyjuk ki a képletből – a helyzet így is elég megdöbbentő lesz.)
Hozzászólások
A Kaposvárimami 2015/16. évi „A mi óvodánk” pályázatában szülők adtak választ arra a kérdésre, hogy „Miért szeretitek gyermeked bölcsődéjét?” A válaszok itt olvashatók.
A mi ovink olyan, ahol az óvónénik és a dadus mosolyogva fogadnak. Ahol megkérdezik, hogy mi bánt, minden rendben van-e. Ahol sosem elég a játékból. Ahol mindig van valaki, aki befonja a kócos hajat, aki ölbe veszi a szomorkodót. Ahol leülnek a gyerekekkel gyurmából hóembert készíteni. Ahol megdicsérik a homoksüti ízét. Ahol reggelente még kabátban be kell kukucskálni a csoportba, hogy meghallgassuk az éneklést. Ahol minden nap van valami csodálnivaló a faliújságon. Ahol a szülők megadóan várakoznak a kispadon délután, mert a kicsik még nem akarnak hazamenni. Ahol biztonságban, szerető környezetben tudom a gyermekeimet. És ez a legeslegfontosabb…
Rengeteg és sokszínű programok vannak a gyerekek számára.Az óvónénik mindig mosolyognak, vidámak és bármiről lehet velük beszélgetni. Nekem a második gyermekem jár most oda a nagyobbik már sulis de ha találkozunk még mindig érdeklődnek felőle pedig már negyedikes. Sőt a legkisebbet is leültetik reggelizni vagy uzsizni az ovis gyerekekkel pedig még nem is ovis. De már most allig várja hogy mehessen. Nyiltak a szülök ötleteire, rugalmasak. Szerintem a mi óvink nem is csak óvi hanem egy hatalmas nagy család.