Jelenlegi hely

Kovács család

Beküldő lakhelye: Budapest

Pályázat tartalma: szöveges válasz az első két kérdésre, saját fotó

Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?

Látni az örömüket, boldogságukat.

A legnagyobb öröm számomra, hogy látom a boldogságát, hallom az őszinte kacaját és - a nehezebb napokon is - érezni köztünk a szeretetet, bizalmat. Nem csak anya és fia között, hanem mint szülő és gyermekünk között. Hihetetlenül nagy öröm látni, ahogy fejlődik, látom mennyire kíváncsi és segíthetünk neki megismerni a világot.
Leginkább az tölt el még örömmel, amikor látom, hogy mennyire szereti a fiunk az apját és viszont és milyen erős kapocs van köztük. Erre tudatosan törekszünk az elejétől fogva, hogy ne csak én legyek ott.

Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?

A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.

Mivel 13 hónapos a kisfiunk, így most kerülnek elő azok a szituációk, amelyekben feszegeti a határokat és ha ellenállásba ütközik nem tudja hogyan kezelje az indulatait. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő válaszreakciót olykor, pláne ha az ölelés nem segít. Észrevenni mikor hagyjam, hogy kiadja magából, mikor ölelhetem meg. Sokszor kérdezem tőle: "Kérsz egy ölelést?", van, hogy ez sem működik. Az apja szavaival élve: igen akaratos kisfiunk van, meg kell neki szabni a határokat, amivel egyet is értek, de nem szeretném, hogy a bizalom sérüljön. Még a hisztikorszak elején vagyunk, talán már most tudnék segíteni ezen.

Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?

Az előző válaszban már nagyjából kifejtettem, de ami számomra nagyon fontos: szeretném, hogy önmaga lehessen, a hibáit el tudja majd fogadni, az érzéseit ne féljen kifejezni. Tudjak neki határokat adni, úgy, hogy a köztünk lévő bizalom ne sérüljön, az indulatait pedig helyén tudja kezelni. Szeretném tudatosítani magamban, hogy az adott szituáción hogy tudok segíteni ahelyett, hogy a régi magammal/magunkkal hozott mintákat követnénk. Remélem, hogy tudunk neki segíteni, hogy önálló, érzelmileg stabil felnőtt váljon belőle, aki tudja, hogy mindig számíthat ránk és a köztünk lévő bizalom megmaradjon.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Répa, szén, lyukas lábas… hóemberépítésre fel!

Gondoltad volna, hogy a z éjszaka sötétjében is mosolygó, házainkat őrző hóembereknek saját ünnepük van? Ha nem, akkor ideje előkeresni a garázsba utolsó alkalommal elrejtett alkatrészeit, közeledik január 18-a, a hóemberek világnapja!
Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Ugrás az oldal tetejére