Így azt mondhatom, hogy elég sok szülőtől hallottam már azt, hogy a nyári időszakban kezdték el szoktatást, mert mennyire praktikus, hogy nem kell a gyerkőcre a pelus, kevesebb mosás szükséges, és gyorsan lehet reagálni a “vészhelyzetekre”.
Nagyon sok esetben ez be is válik. A gyermek általában a két éves kort már betöltötte, akiknél megpróbálták, és könnyedén megtanulta a kontrollt, a késleltetést. Ez az életkor átlagosnak mondható, de nagyon nagy eltérések vannak ezen a területen, teljesen normális fejlődés mellett. Vannak szülők, aki már másfél éves korban is beszámolnak szobatisztaságról, míg bizonyos gyerekek csak négy éves kor után kezdenek ezzel foglalkozni, mégsincs “bajuk”. A gyermeki fejlődés ezen a területen is nagyon változatos, és a normalitás sávja széles. Van mégis pár fontos, talán magától értetődő szempont, amit figyelembe kell venni a folyamat elkezdésénél, hogy sikert érjen el szülő és gyermek.
Ami a legfontosabb, hogy nem szabad erőltetni!
Persze ez valamennyire ki is ment a divatból, és a kidobható pelusok óta könnyebb is ezt betartani. Amíg a gyerek nem érdeklődik, nem nyitott a dologra, az erőltetés nem ér semmit, ellenben ellenérzések kapcsolódhatnak hozzá.
Viszont azt is érdemes számításba venni, hogy az ultranedvszívó, illatosított, bőrápolós, stb. pelusok óta a gyermeknek nem is olyan nagy motiváció a bili, illetve a WC, mert a pelus sokkal kényelmesebb, és egyáltalán nem jár bőrirritációval, vagy negatív élménnyel. Így az is benne van a pakliban bizonyos gyerekeknél, hogy maguktól nem fognak elkezdeni érdeklődni, mert teljesen megfelelő az élethelyzetük. Erőltetésről persze nem beszélek még mindig, de a nagyfiúsághoz, az óvodához, a társakhoz, és természetesen a szülői mintához lehet kötni, lehet irányt mutatni a gyermeknek.
Ebben az is nagy segítség, ha a toalett használata nem tabutéma a szülőknél. Persze nem arra gondolok, hogy minden vécézésnél ki-be járkáljon a gyerek, vagy rendszeresen kísérleteket végezzen, hogy milyen halmazállapotú, milyen szagú a vécébe került végtermék. Ám a gyermeki érdeklődés lehet hogy egy-két megfigyeléssel, nyílt kérdéssel jár, ami segíti őt, hogy megértse, elfogadja, hogy valami, ami az övő volt, most más helyre kerül, meg kell válni tőle, de annak ott a helye. Talán furcsa lehet ezeket olvasni, ilyeneken gondolkozni, de a gyermekeknek ez ugyanolyan érdekes dolog, mint a hajuk színe, vagy a lábuk mérete. A kérdéseik mentén tanulják meg azt is, hogy mit illeik, mit nem illik, mi az én határom, és mi az, amit nem szabad átlépni.
A jutalmazás használ?
A szobatisztaságra szoktatásnál sokszor használnak jutalmazást. Van, aki ajándékot ígér, van, aki matricákat gyűjt minden nap, van, aki a dicséretet helyezi előtérbe. Ez egy fontos motiváció lehet. Érdemes olyan célt felállítani, aminek az elérésére képes lehet a gyermek. Ha még nem alakult ki szervileg – egyfajta érettség szükséges ehhez – a záróizom kontrollálása, akkor akárhány ajándékot ígérnek, nem lesz képes éjjel felébredni, hogy vécére menjen.
Ha orvosi segítségre van szükség
Nem mehetünk el a téma mellett a bepisilés, avagy “enuresis” probléma érintése nélkül. Vannak gyerekek, akiknél hosszasan fennáll a probléma, és látszólag nincs esély arra, hogy kialakuljon a szobatisztaság. A gyermek már 4-6-9-10-11 éves, és még mindig bepisil. Nem segít semmi. Sosem volt olyan 2-3 hét, hogy teljesen tiszta ágyban ébredt volna. Náluk feltétlenül szükséges az orvosi vizsgálat (is). Nem csak arra gondolok, hogy vizeletvizsgálaton vegyenek részt, és gyulladást keressenek például. Nefrológiai vizsgálat is szükséges lehet. Hiszen annyi minden befolyásolhatja a problémát.
Vannak gyerekek, akiknél a fent említett záróizom nem érett eléggé, és nem képesek visszatartani a vizeletet. Bizonyos gyerekek húgyhólyagja kisebb, és nem képesek megfelelő ideig tárolni stb. Az orvosok szakvéleménye nagyon fontos. Persze emellett érdemes lehet pszichológiai terápiát is igénybe venni, hogy megsegítsék a folyamatot.
Vannak gyerekek, akik a “másodlagos enuresis” problémájával küzdenek, ami azt jelenti, hogy már voltak szobatiszták, több hónapig, évig is. Aztán egyszer csak elkezdtek bepisilni. Részemről ajánlott ilyenkor is az orvosi vizsgálat, de ilyen esetben sokkal valószínűbb, hogy valamilyen pszichés ok áll a háttérben. Egy nem várt esemény, trauma, változások a családban. Fontos ilyen esetben terápiába vonni a gyermeket, ha hosszabbtávon fennáll a probléma. Természetesen balesetek mindenkivel történnek, így az egyszer-kétszer előforduló éjszakai/nappali bepisilésnél nem szükséges megijedni, csak figyelni, hogy mi történik, mi hat a gyermekre.
Standovár Sára
pszichológus, integratív gyermekterepeuta
Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu