Regulációs zavarok, táplálási nehézségek

A regulációs zavar szabályozási rendellenesség csecsemő- és kisgyermekkorban. Azt jelenti, hogy a csecsemőnek nehézségei vannak abban, hogy a „viselkedését” bizonyos területeken megfelelően szabályozza annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon. Megjelenhet az etetés, elalvás/átalvás nehézségeiben, de a nagyon sok sírás és a nehéz megnyugtathatóság is az elsődleges zavarok körébe tartozik. Másodlagos regulációs zavarok a később megjelenő tünetek, például: a szobatisztaságra való szoktatás zökkenői, a társakhoz való kapcsolódás, és az ingerfeldolgozás nehézsége, az érzelmek és a viselkedés szabályozásának problémái, mint a  dührohamok,  a túlzott dac, „hiszti”, agresszivitás, nyugtalanság, koncentrációs nehézségek, játék iránti kedvetlenség, testvérféltékenység, esetleg elhúzódó szeparációs szorongás, stb.

És ez baj? Juthat eszünkbe ez a kérdés.  A válasz egyszerű: tulajdonképpen nem.

Valójában elég sok kisbabának, kisgyermeknek van rövidebb-hosszabb ideig tartó szabályozási nehézsége, az alvás/átalvás, evés/etetés területén, vagy az első időszakban a sok sírás, a nehéz megnyugtathatóság jelent gondot a mindennapokban.

Mikor gondoljunk mégis regulációs zavarra?

Akkor, ha olyan nehézség támad, amely tartósabb és intenzívebb, mint ami a normál fejlődésből következne és külső segítség nélkül valószínűleg nem szűnne meg.

Például természetes, ha egy újszülött kisbaba éjjel többször ébred és felsír, de nem természetes ugyanez egy hároméves kisgyerek esetében. Tipikusnak tekinthető a pürés ételek kizárólagossága hét hónapos korban, de nem az másfél évesen. 

A szülők számára különös nehézséget okozó, kezelhetetlennek, tűrőképességüket meghaladónak ítélt helyzetek, problémák szintén ide tartoznak, függetlenül attól, hogy ezt a környezetük hogyan ítéli meg, és függetlenül attól is, hogy klinikai képét tekintve ez valójában milyen súlyos  probléma. Miután minden csecsemő/kisgyermek és minden család más, nem egyformák a körülmények, más a szociális háló,  - tehát, hogy mennyi segítség van a mindennapokban -   és a tűrőképesség is eltérő: zavar az, amit a szülők annak ítélnek meg.

A regulációs zavar nem betegség, nem fogyatékosság, nem fejlődési rendellenesség, hanem a kora gyermekkori lelki egészséggel összefüggő, többnyire átmeneti nehézség, aminek nagyon sok oka lehet.

Kialakulásában szerepet játszanak a gyermek biológiai rizikófaktorai, a szenzoros zavarok és a születést megelőző vagy születés közben létrejövő traumatikus események, de a környezet hatásai is nagyon hangsúlyosak (szülő/gondozó pszichés állapota, egyéb történések, pl. bántalmazás, veszteségek, válás, de befolyásolják az anya traumái, saját származási családjának előtörténete, stb.).

Az egyes zavarok megmutatkozhatnak önmagukban vagy egyszerre több területet érintően is.  Mivel a hátterében állhatnak egészségügyi okok, legelőször ezeket kell kizárni, szükség esetén gyógyítani, és körültekintően megvizsgálni a környezeti tényezőket, valamint az anya-gyermek kapcsolatot.

Az elsődleges regulációs nehézségek:

• krónikus nyugtalanság: a jelenség időtartama, mértéke, gyakorisága eltér az átlagostól, a baba rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem nyugtatható meg. Akár egyszerű ingerek hatására is heves reakcióval reagál, megnyugtatása nagyon sok időt vesz igénybe, szinte állandóan túlingerelt, mégis keresi az újabb és újabb impulzusokat. (Sokszor „hasfájós”-nak nevezik ezeket a csecsemőket, pedig ez csak a probléma egyik lehetséges oka.)
• erőteljes sírás: a születést követő három hónapban legalább három héten keresztül, hetente legalább három nap legalább három órát sír vagy nyűgösködik a csecsemő, illetve más formában a harmadik hónapon túl is fennmaradó, főként éjszaka jelentkező hosszadalmas sírást jelenti.
• alvászavarok: amennyiben a kisbabának 6 hónapos korától hetente legalább ötször komoly problémái adódnak az elalvással vagy az átalvással. Az alacsony alvásigény, az alvás alatti nyugtalanság, a gyakori éjszakai felriadás, vagy  tartós éjszakai ébrenlét is ide tartozik.
• etetési zavarok: a csecsemő/kisgyermek nehezített táplálása.

Szülőként az egyik legnehezebb helyzet, ha a baba nem gyarapszik megfelelően, visszautasítja az anyamellet, vagy később az ételt. Az anyaság egyik fő feladata a csecsemő „életben tartása”. Ha hosszabb ideje fennáll az etetési nehézség vagy képtelenség, a szülő számára ijesztővé válik a helyzet – minél kisebb a csecsemő, annál erőteljesebb az aggodalom. Ehhez társulhat egy nehéz érzés: szeretetének minden igyekezete is kevés ahhoz, hogy gyermekét etetni tudja.  Ha a zavarok hosszabb időn át fennállnak, megingatják a szülők kompetenciaérzését, önbizalmát, megnehezítik az anya-gyermek kapcsolat egészséges fejlődését.

Kisebb nehézségek majdnem minden gyermek életében bekövetkeznek, főleg a fejlődési ugrásoknál lépnek fel: a folyékony táplálékról pépes, pépesről a félszilárd, félszilárdról a szilárd ételek bevezetésekor. A betegségek alatt és után is kialakulhatnak evési problémák, egy fertőzés vagy fájó torok néhány napra bárkinél okozhatja az étel elutasítását. Ezek az egyensúlyi állapot visszaállását követően szinte maguktól rendeződnek.

Mikor beszélünk etetési zavarról?

Ha a szülők vagy a szakemberek a gyermek etetés vagy étkezés közbeni viselkedését több mint négy hétig problémásnak látják, zavarról van szó.  Ilyen az is, ha a gyermek láthatóan nem érzi jól magát evés közben. Vannak olyan gyermekek, akik az egész evési helyzetet visszautasítják, nem szimplán válogatósak. Szabályosan kifordulnak etetés közben, erősen sírnak vagy szorosan összezárják a szájukat, ha kínálni, etetni próbáljuk őket. Előfordul, hogy csapkodnak, eldobják az ételt, tányért, kanalat.  Az ilyen etetési-étkezési helyzetek a család szinte teljes idejét és erejét gyorsan felőrölhetik.

Komolyabb problémákról az első élethónapokban  akkor beszélhetünk, ha  a baba naponta, - akár többször is – hány, vagy visszautasítja az ételt, állandóan étvágytalannak tűnik, esetleg szopási, nyelési nehézségei vannak.

Fél éves kor után mindezek mellé társulhat a szilárd étel elutasítása. Előfordulhat, hogy nem hajlandó kanállal elfogadni semmit, vagy bizarrnak tűnő étkezési szokásai lesznek.

A későbbi életkorokban zavarról beszélünk, ha a kisgyermek evési szokásai megváltoznak és tartósan fennállnak vagy a következő tüneteket mutatja:

• keveset eszik
• az ételt elutasítja
• csak nagyon kevés féle ételt fogad el
• etetése nagyon sokáig tart
• bár tud rágni, de mégis csak pépes ételt fogad el
• az ételt visszaöklendezi
• az ételt nehezen nyeli le
• az evés nem érdekli
• etetéskor láthatóan a félelem jeleit mutatja

Az evészavarok, etetési nehézségek előfordulási aránya valójában elég gyakori. A tipikusan fejlődő gyerekek körülbelül 25-45%-a, a fejlődési rendellenességet mutató gyerekek akár 80%-a is jellemezhető valamilyen evési problémával.

Mi állhat az etetési zavar hátterében?

Mint minden regulációs zavart, az evési problémákat is több tényező határozza meg. Kialakulásának organikus (szervi) okai között szerepelhet neurológiai probléma (pl. nem megfelelő szopás-nyelés koordináció) vagy a csecsemő fejlődési elmaradása. Sok problémát okozhat a tehéntej fehérje allergia, ami nyugtalanságot, hasfájást, a bélnyálkahártya allergiás gyulladását és székletürítési zavarokat idézhet elő. A gyomorsav kóros visszaáramlása (reflux) fájdalmas és komoly tüneteket okozhat, ami gyakori bukásban, és étvágytalanságban is megnyilvánulhat. A glutén bevezetését követő étvágytalanság, haspuffadás és gyarapodási zavarok esetén a gluténérzékenységre is lehet gondolni. Ha ilyen problémák állnak fenn, vagy a kisgyermeknek más traumatikus élménye volt, egy orvosi beavatkozást követően, vagy egy félrenyelés után, kialakulhat az ún. poszttraumás evészavar.

Ezeken túl még számos biológiai, szervi, idegrendszeri eltérés is lehetséges. Nagyon fontos, hogy a szervi okokat ki kell zárni, majd érdemes egyéb segítséget keresni.

A család nehézségei is nagy szerepet játszhatnak az evészavarok kialakulásában. Ide tartozhat az anyai depresszió, valamilyen függőség, bántalmazás, a szülő(k) evészavara vagy a családban bekövetkezett veszteség, illetve mindazon okok, amelyek általában a regulációs zavarokat okozzák.

Mindenképpen érdemes támogatást, segítséget kérni, hiszen az evés nemcsak az egészséges fejlődés miatt fontos. Az étel elkészítése és közös elfogyasztása, a szociális kapcsolatok alakulására, az együttműködés és az örömteli családi együttlétek pedig a pszichés fejlődésre is jó hatással vannak.

A regulációs zavarok körébe tartozó tünetek megterhelhetik a családi légkört, ezzel együtt rengeteg szélsőséges, ambivalens érzelem jelenhet meg a szülőkben, az aggodalomtól kezdve a dühön át az elutasításig.

Dettre Imola, evés- és etetés terapeuta, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens

- Pécsimami -