Balatoni lány vagyok, férjem által kerültem Kaposvárra, pontosabban Kaposmérőbe, ahol 5 éve lakom. Kisfiam 3 éves. Mikor megszületett, nagyon sokat sírt, a babakocsit egyáltalán nem szerette. Nem hagytam benne sírni - ahogy sokan tanácsolták - hanem "felfedeztem" magunknak a hordozókendőt. Először csak a praktikusságát értékeltem - jól van, biztonságban van rajtam/velem a gyermekem, nem sír, és én is haladok a dolgaimmal, házimunkával, hiszen szabad a két kezem! Mára azonban már életforma lett belőle, el sem tudom képzelni az életünket, a gyereknevelést hordozóeszköz nélkül! Vallom, hogy a hordozással - és így a kötődő/válaszkész neveléssel - sokkal többet kap a világból és egymásból a baba és az anya-apa (hordozó személy) is!
2009. decembere óta szervezem-vezetem egy másik hordozós édesanyával együtt, a Kaposvári Babahordozó- és Szoptatást Támogató Baba-mama Klubot az Agórában, az Együd Árpád Művelődési Központban. 2011-ben elvégeztem a hordozo.hu baba-és gyermekhordozási tanácsadói képzését, hogy ne csak saját hordozós tapasztalataimat, hanem bővebb szaktudást is átadhassak a hozzám forduló családoknak.
Babahordozó klub minden hónapban Kaposváron az Agórában!
Pontos időpontért keressen elérhetőségeinken:
E-mail: kis.zsofia83@gmail.com
Tel.: 30/335-8083
Facebook: KHK kaposvári és környékbeli hordozós klub
"Még ma is él Magyarországon az az előítélet, mely szerint "a csecsemőt nem szabad elkényeztetni", az édesanya lehetőleg csak etetéskor vegye őt magához, egyébként pedig hagyja sírni az ágyában, ha ölbe vágyik, mert a baba csak így tanulhat rendet és fegyelmet, és csak így kerülhető el a gyermeknevelés "súlyos veszedelme", az elkényeztetés. Idestova huszonöt éve folyamatosan hangoztatom, hogy a pszichológiai tapasztalatok mindennek az ellenkezőjét bizonyítják! A világ, amelybe a gyermek beleszületik, tele van ismeretlen és nyugtalanító ingerekkel, és a diszharmónia, mely ennek következtében a gyermekben keletkezik, kizárólag az anya testi közelségével csökkenthető. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermek, akit csecsemőkorában sokat tartottak ölben, illetve mindig felvették, amikor kéredzkedett, hároméves korában nem csak kevesebbet igényli, hogy a szülő karjaiban legyen, de kreatívabb, ötletesebb kezdeményezőbb is társainál. Ennek az a magyarázata, hogy a kreativitás - az értelmi képesség mellett - egyfajta bátorság, önbizalom jelenlétét teszi szükségessé, és az ölben tartott gyerekek születésüktől azt tanulják, hogy a világ biztonságos hely, a környezet bármikor "megszólítható", és onnan mindig megfelelő és megnyugtató válasz érkezik. A hordozókendő nagyszerű eszköz annak a célnak a biztosítására, hogy az anya és gyermeke testi kontaktusa minél tartósabban és minél kényelmesebben valósuljon meg. A baba akár fekve, akár a magzati helyzetet utánzó gömbölyű pózban, akár függőlegesen helyezkedik el a kendőben, mindig kényelemben és mindig biztonságban érzi magát. Az anya jön-megy, tevékenykedik, a baba pedig - akár anyja hasán, akár a csípőjén vagy a hátán - együtt mozog vele. A gyermek érzi anyja testének melegét, szervezetében pedig működésbe lépnek a szeretet-hormonok (az opiátok), melyeknek hatására elárasztja a nyugalom és a harmónia érzése. Nem sír, nem szorong, hanem éppen ellenkezőleg: növekvő önbizalommal és növekvő kíváncsisággal fordul a világ felé, melyben élnie adatott. A hordozókendő használatát tehát melegen ajánlom minden édesanyának, aki képes felülemelkedni a gyerekeknek sok kárt okozó évszázados előítéleteken!" Dr.Ranschburg Jenő
