Simon Erika (Béres Erika) az "Év női példaképe Somogy vármegyében 2024" pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Mindig tanítottam, amióta eszemet tudom... Amikor gyermek voltam, akkor a 8 évvel fiatalabb öcsémet ültettem le és én voltam a tanító nénije :). Óvónőként, tanítónőként majd tanárként dolgoztam állami szférában több, mint 10 évig. Harmadik gyermekem megszületése után rájöttem, hogy nem tudok visszamenni tanítani. Válni készültem és tudtam, hogy a férjemre anyagilag nem számíthatok. A tanári fizetésből pedig nem tudom eltartani magunkat.

Hiszek abban, hogy egyébként mindig kapuk nyílnak, amikor az ember energiát tesz a vágyába, amit szeretne!

Elkezdtem a könyvtárban tartani a Baba klubot - egy véletlen folytán. Aztán jött a Manómúzeum, ahová saját ötlet alapján sikerült a szükőket és a gyerekeket is becsalni a múzeum természettudományi kiállítására.

A látható hangok program alapján a fejlesztést először egy csoporttal kezdtem. Nem voltak eszközeim, mindent magam készítettem. Ahogy nőtt a létszám, úgy tudtam apró lépésekkel egyre több dolgot megvásárolni a saját pénzemen. 

Hiszek a komplexicitásban, hogy a gyerekeket az őket érdeklő dolgokkal kell komplexen, sok területen fejleszteni! Ezek a területek összeadódnak, szinergiába lépenek és együtt kihoznak egy hatalmas fejlődést. Ehhez felhasználom a zenét, a ritmust, a matematikát, az íráselőkészítést és ma már az illóolajokkal való terápiát is.

4-5 hónapos kortól kisiskolás korig csinálom a fejlesztést. Úgy kellett megalkotnom a programot, hogy a gyerek élvezze, hogy eljön. A szülőt közben olyan tecnikákra tanítom, amivel megtanulja, hogy a gyerek figyelmét hogy tudja felkelteni, hogy tud vele játszani. A célom nemcsak a gyerekek tanítása volt, hanem, hogy a szülőket a gyermekük legjobb tanítójává tegyem, mert a szülőn fog múlni, hogy milyen irányokba nyitja meg a gyerekét! 

A legtöbb dolgot a gyerekeimtől tanultam.  Amikor énekeltem, játszottam velük, rajtuk próbáltam ki, mire hogy reagálnak, velük fejlesztettem a módszert. Megtanítottak arra is, hogy mennyire fontos a rugalmasság, hogy mindig hozzájuk képest segítsem őket.

A legnagyobb elismerést a gyerekektől kapom, a bizalmuk, a ragaszkodásuk, az apró ajándékaik...amikor az óra kezdésnél első szóra indulnak befelé a szülő nélkül. A visszajelzések, hogy mennyit fejlődött az adott gyermek. Az óvoda és az iskola visszajelzése, amikor beiratkozásnál már szembetűnő a fejlesztés, látszik a különbség a többi gyermekhez képest. Talán a legeslegkedvesebb visszajelzés az, amikor arról számolnak be a szülők, hogy már nem mernek a gyerekkel a környékemre sem jönni, hacsak nem órára jönnek, mert a gyerek ordít és üvölt, hogy be akar jönni a Móka-várba!

Azt hiszem ennél nagyobb elismerést nem kaphatok, mint a legkisebbek őszinte szeretete!

Család

Három gyermeket nevelek, 14 éve egyedül. Így rám hárult gyermekeim ellátása teljes mértékben. Igazából ez a tény volt az, ami miatt nem is volt más választásom: ott kellett hagynom az állami szférában való tanítást.

Gyermekeim Katinka 25 éves, óvónő, énekel és zenél. Fiam, Bendegúz most érettségizik. Enikő a legkisebb, kéttannyelvű spanyol szakon tanul, Pécsen. Mindig elmondom, mindenkinek, beleértve ŐKET is, hogy NEKIK köszönhetem, ahol tartok, mert ők ösztönöztek és tanítottak. Rugalmasságot, megértést kellett mellettük elsajátítanom és azt, hogy nyissak mindig az új utakra. Ők képviselik a legnagyobb motíváló erőt az életemben, mert úgy szerettem volna felnevelni őket, hogy azt tanuljanak és azt próbáljanak ki, amit szeretnének! Sok munka árán, ma elmondhatom, hogy sikerült megvalósítanom.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Amikor kicsik voltak a gyerekek, nagyon nehéz volt minden... Hisz én sokszor délután dolgoztam és semmilyen rokoni segítségre nem számíthattam. A nagymamák messze voltak, a volt férjemre sem számíthattam semmiben. A délelőtti baba foglalkozások nem akoztak problémát, de a délutáni fejlesztések pont azzal az idővel estek egybe, amit a gyerekeimmel tölthettem volna. Aki mellém állt, Török Marcsi, akiben a múzeumi munkám során leltem barátra és mai napig a segítőmre. Amikor nem dolgoztam, mindig a gyermekeimmel voltam: kirándultunk, hegyet másztunk,olvastunk ...sose ültettem le őket TV és más digitális eszköz elé. Mindig sok élménnyel és együtt éltünk meg,amit lehetett.

Mindig a formabontó dolgokat kerestem. A gyerekek folyton változnak, a gyerekek stílusa, tempója, érdeklődési köre is változik, Ha szeretnénk elérni a szívüket, lelküket, akkor folyamatosan kell nekünk is fejlődni. Az is fontos, hogy a gyereket jó élményekkel tegyük olvasóvá! Ehhez nekem is folyamatos fejlődésre, új dolgok tanulására van szükségem. Folyton kutatni, megnézni az új dolgokat, hogy mit lehet átemelni a fejlesztésbe. Nyitottnak maradni, semmit nem elutasítani az első hallásra.  

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!