Tessék csak elmondani a gyerekeknek: Apa szívesen ott lenne, csak mivel Anyu elvált tőle, ezért el kellett költöznie a közös lakásból. De ettől még gondoskodnia kell a gyerekeiről tartásdíj formájában, plusz a saját lakhatásának költségeit is elő kell teremtenie...miután a válásnál elvették a fele vagyonát. Azért ez is elég fárasztó lehet, nem? Persze, fárasztó dolog egyedül a gyereknevelés, de talán rosszabb annak, akitől a jogot is elvették, hogy egyáltalán együtt lehessen a gyerekeivel, viszont görcölnie kell a munkahelyén, hogy egyáltalán legyen hol laknia.
Ha olyan nehéz egyedül nevelni gyereket, talán nem érdemes elválni, csak mert elmúlt a szerelem, vagy kevesli a családfő fizetését. Lefogadnám, hogy jóval kevesebb olyan eset van, amikor "nem tehet róla" Anya, mert kiállhatatlan ember lett a férjéből, vagy bármilyen okból Apa adta be a válópert.
Amikor Apa hiányzik a gyerek életéből, felnövekedvén sokkal-sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rossz tanuló, öngyilkos, börtöntöltelék, kábítószert használó stb.
Barátságosnak hangzó neve jellegzetes tünetére utal: a beteg erős köhögés közben a szamár hangjára emlékeztető elnyújtott hangot hallat. 1954 óta kötelező ellene a védőoltás. Általában ezzel úgy hisszük, hogy le is tudtuk egy életre. Pedig nem!
Van, amikor minden egyszerre történik: a gyerekek beszélnek, a táska nincs bepakolva, a vacsora odakozmál, és persze épp akkor csöng a telefon.
Ilyenkor a „kiegyensúlyozott családi élet” kifejezés leginkább egy távoli álomnak tűnik.
Pedig nem a nagy, drámai változások segítenek, hanem azok az apró szokások, amik csendben, lassan átrendezik a napjainkat.
Gyerekkorunkban magától értetődő volt, hogy kint játszunk. Faleveleket gyűjtöttünk, kavicsokat raktunk sorba, vagy csak lestük, ahogy a hangyák jönnek-mennek a járdán.
Ma sok gyerek idejének nagy része zárt térben telik: iskola, otthon, képernyő.
A fogantatás és a születés misztérium. Ma már mintha ezt elfelejtettük volna. Mintha a nők már nem bíznának a testükben és abban, hogy képesek egy gyermeket a világra hozni. Egyre inkább támaszkodnak a külső hatásokra, orvosi segítségre. A külső hatások miatt is, hiszen a társadalom nyomása és a stresszes környezet egyáltalán nem segít a nyugodt gyermekvállalásban.
Hozzászólások
Tessék csak elmondani a gyerekeknek: Apa szívesen ott lenne, csak mivel Anyu elvált tőle, ezért el kellett költöznie a közös lakásból. De ettől még gondoskodnia kell a gyerekeiről tartásdíj formájában, plusz a saját lakhatásának költségeit is elő kell teremtenie...miután a válásnál elvették a fele vagyonát. Azért ez is elég fárasztó lehet, nem? Persze, fárasztó dolog egyedül a gyereknevelés, de talán rosszabb annak, akitől a jogot is elvették, hogy egyáltalán együtt lehessen a gyerekeivel, viszont görcölnie kell a munkahelyén, hogy egyáltalán legyen hol laknia.
Ha olyan nehéz egyedül nevelni gyereket, talán nem érdemes elválni, csak mert elmúlt a szerelem, vagy kevesli a családfő fizetését. Lefogadnám, hogy jóval kevesebb olyan eset van, amikor "nem tehet róla" Anya, mert kiállhatatlan ember lett a férjéből, vagy bármilyen okból Apa adta be a válópert.
Amikor Apa hiányzik a gyerek életéből, felnövekedvén sokkal-sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rossz tanuló, öngyilkos, börtöntöltelék, kábítószert használó stb.
http://familyfoundationfund.wildapricot.org/Resources/Pictures/FactsAbou...