Jelenlegi hely

Apa is csak egy van! összeállítás olvasóink történeteiből

Az apák fontossági szerepét nem kell érvelnünk, hiszen a gondoskodásuk, szeretetük, férfimintájuk és biztonságot adó jelenlétük ugyanolyan fontos, mint az édesanyáké! Ezért június harmadik vasárnapján az apaságot és a szülőséget ünnepeljük, mert bizony ki tudná magasabbra dobni, és ügyesebben elkapni a csemetét, mint ŐK?

Apák napja alkalmából olvasóink apás történeteivel köszönjük meg nekik mindazt a jót, amit a gyerekeinkért, a családjainkért tesznek.

A legmeghatóbb apás történetek

Kis bevezető, hogy nem első nekifutásra és nem is az első év után érkezett a kislányunk, aztán egy kis zavar miatt végig naponta injekcióztam a várandósságom alatt ami miatt a  férjem minden egyes vizsgálatot végig izgult velem. Kissé hihetetlen volt, hogy tényleg úton van és tényleg egészséges. Tényleg a miénk. Minden alkalommal hazafelé, miután jó hírekkel indultunk útnak, ugyanaz a pár zene szólt a kocsiban.. sunshine, perfect..ilyesmik. A várandósságom végére kívülről tudtuk az összeset.
Császármetszéssel jött a világra, a covid alatt persze, nincs kísérő…a férjem várt és bejött azért, hogy lifttől-liftig kísérhessen az osztály és műtő között, hogy ha csak egy pillanat erejéig is de láthassa az Ő kicsi kincsét.. Kisbékát, ahogy mi hívtuk.
Miután hazahoztuk Pankát, egy nap az apukája kezében aludt a nappaliban, én meg babráltam a fürdőben. Mikor kimentem Ed Sheerentől szólt a Perfect..a zene amit annyi ultrahang és szűrés után hallgattunk.. a férjem pislogás nélkül nézte a lányunkat és potyogtak a könnyei. Megkérdeztem, hogy “mi a baj”.. mire csak annyit mondott: “Olyan tökéletes, szerelmes vagyok”. Tudtam, hogy Ő lesz a világ legjobb apukája, de ebben a pillanatban véglegesen meg is bizonyosodtam róla.

A szerelem töretlen.. az élet nem is lehetne csodálatosabb!

„Leány? Na, sebaj, majd legközelebb sikerül”

Mindegy csak egészséges legyen! Nagy igazság, de azért nem mindig teljesen mindegy az a mindegy. „És lány lesz vagy gyerek?”- kérdezték már 35 évvel ezelőtt is a várandós Édesanyámtól az utcán. „Kiskutya”- felelte Ő, viccesen elvéve a kérdés kicsit bántó élét. Számtalan ehhez hasonló történet kering a baráti körünkben, leginkább csak nevetünk rajta, de valahol tényleg jelen van még napjainkban is ez a fajta hozzáállás a születendő gyermek neméhez. Hiszen a fiú a trónörökös, ő az, aki tovább viszi a család nevét..

Talán hasonló gondolatok miatt láttam átsuhanni a férjem arcán a csalódottságot, amikor az ultrahangon első gyermekünk teljesen egyértelműen megmutatta, hogy ő bizony kislány (bár az utcán sétálva már őszinte mosollyal mondta, hogy lesz egy kishercegnőnk). Nem sokkal ezután egy esküvőre voltunk hivatalosak, ahol egy lányos apuka azt mondta a férjemnek, hogy higgye el, ez a kapcsolat egy egészen másfajta, új szerelem lesz az életében. A férjem elhitte, de nem érthette meg teljesen 2015. augusztusának egyik esős reggeléig, amikor is a kezébe adtak egy 2,7 kilós ordító csöppséget, aki az apukája karjaiban megnyugodott és kinyitotta apró szemeit. Ott, abban az összefonódó pillantásban tényleg elkezdődött egy újfajta szerelem, ami bár egészen más mint ami egy férfit és nőt köt össze, de ahhoz hasonlóan rengeteg mosolyt és vihart hozott az életünkbe.

És bár ezt a kapcsolatot nem szentesíti templomi eskü, mégis biztosan tudom, hogy a gyermekeink (azóta megérkezett a családi nevet továbbító herceg és egy másik hercegnő) ugyanolyan biztonságban vannak a karjaiban mint én.


Apukám egy szuperhős

Nemrég temetésen jártunk. Apukám a kezében tartotta legkisebb unokáját, amikor a másik kettő vadóc a lábaihoz rohant és kibillentette Őt az egyensúlyából. Miközben zuhant hátrafelé, mindent megtett, hogy a kicsit védje, egy vérző felkar- és könyöksérülés árán sikerült is Neki. Az első ijedtség elmúltával ez az eset felszínre hozott bennem egy emléket.

Körülbelül 6-7 éves lehettem, amikor átmentünk a keresztszüleimhez családostul. A négy évvel fiatalabb testvérem mögöttem sétált a járdán, Apukám pedig tőlünk nem olyan messze beszélgetett a rokonokkal. Egyszer csak a húgom elesett és hangosan felsírt. Ezt meghallva Apukám villámgyorsan felénk fordult és elkezdett rohanni, hogy a karjába kapva nyugtassa meg Őt. Ahogy pörgetem magamban ezt a pár másodpercnyi emléket, Apukám mozdulatai filmes lassítással jelennek meg a lelki szemeim előtt. Szuperhősnek láttam akkoriban.. a legerősebbnek, legkedvesebbnek és legokosabbnak az egész világon, aki a legsűrűbb erdőből is gond nélkül kivezet és a legvadabb kutyától is megvéd.

Azóta felnőttem és már nem látom ilyen tökéletesnek. Hirtelen haragja, makacssága és pökhendisége hihetetlenül fel tud bosszantani. De haragudni? Azt nem lehet Rá. Viccesen mondogatjuk itthon, hogy az arcánál csak a szíve nagyobb. Lehet, hogy nem igazi szuperhős, de biztosan van egy szuperereje; mindent megtenne a családjáért. Hálás vagyok, hogy egy ilyen ajándékban részesülnek a gyerekeim.. Van egy olyan nagypapájuk, akivel hosszan lehet csavarogni, akit bátran le lehet birkózni, aki sosem fogy ki a mesékből és több gombóc fagyit vesz, mint amennyit anya megenged. Aki néha fáradtan, de mindig mosollyal az arcán kiáltja, hogy „Jövök!”, ha felhangzik a lelkes „Papa, Papppaaa”.


Gyerekszáj: "Azért szeretem apát, mert..."

Azért szeretem apát, mert oda adja nekem a szerszámokat és megmutatja, megtanítja, hogyan kell használni azokat.
Azért szeretem apát, mert minden reggel hoz nekem a boltból reggelit és valami meglepetést.
Azért szeretem apát, mert nagyon sok új dolgot tanít nekem. Nagyon szeretem az apukámat!


Azért szeretem Apát, mert mindig nagyon jó bulikat szervez a garázsban. Ott pisilhetek vödörbe. Vacsorázni is szoktunk ott, újságpapír a szalvétánk és a terítőnk. Ehetek lejárt édességeket és ihatok romlott üdítőt. Jönnek vicces vendégek, akik mindig nagyon szomjasak. Néha Anya is eljön, aki mindig csak ingatja a fejét. Imádom a garázsbulikat Apával.
Apa beceneve Betyár.

 


A Nélkülözhetetlen Apa

40 felett gyereket vállalni remek móka. Babakocsival meg teljesítménytúrázni kifejezetten üdítő. Szinte észre se veszed, hogy a csemete már futkározik, mert az Idő is tovasuhan. 

Szeretjük a természetet, és Lencsivel már babahordozósan is sokat sétáltunk, amit Apa szerelt fel magára mindig nagyon ügyesen. Az első ilyen kiruccanás Ócsán volt, amikor megnéztük az Öreghegyi pincesort, ide aztán később is eljöttünk gyerekestül, mikor boros rendezvényt tartottak. Ez a hangulat annyira rabul ejtett minket, hogy meg se álltunk Köbölkút-Korkoványig és a Badacsony egy hangulatos részén szőlő birtokosok lettünk. Így a „pinci”-be való sertepertélés Apa mellett, meg főleg a tartályok mellett az egyik legizgalmasabb dolog volt egy bölcsisnek. Nyáron aztán Lencsi sok faepret csemegézett a Kék jelzés melletti fákról, ehhez is Apa kellett, mert ő érte el a magasban lévő gyümölcsöket. Aztán megjártuk a Csobáncot is, hogy megnézzük a paplanernyősöket szállni és kis pihenőkkel a saját lábán ment fel a kisasszony és Apa hihetetlen büszke volt rá.

Természetesen a legjobb mégis Apa nyakában utazni, mert többet lát a magasból és kevésbé fárad el. És az Apuka fáradhatatlanul cipeli, amikor az alagi templomromtól a patak után már kevésbé izgalmas a szántóföldi terep, és rohan utána a „gyors-szaladós” futóversenyben, amikor már kipihenték magukat a lábacskák. És kirándultunk a gyáli patak mellett is, ahol a szaladgálás után a parti fák letört ágaival lehet kardozni Apával és kavicsot dobálni a vízbe. (Anya addig fácántollat talált a bokrosban). A vizes programok közt a nemesgulácsi savanyúvíz vételezés is komoly feladat Apával, mert alulról ő tartja a nagy flakont, hogy a kisasszony a palack szájába tudja tölteni a forrásvizet. Apa a palacsinta felelős, az esti memoria-játékos társ, Apa az, akivel a terasz ajtót jól össze lehet rajzolni Karácsonykor és Húsvétkor és tud hatalmas buborékokat is fújni. És az Este jó, este jó-t is Apa énekli el szebben J És Apával hazafelé az oviból mindig van fagyizás is. Apa hihetetlen kreatív szörnygyurma készítésben is, de a filctollakra szigorúan ráparancsolja a kupakot. És vigyázunk Apára, hogy jó sokáig ilyen fitten és vidáman tudja teljesíteni a kis tündére kívánságait.


A kép története életünk talán egyik legnagyobb koncertélményéhez köthető: a legendás Paul Simon és a nem kevésbé legendás Sting közös koncertje előtt készült Bécsben, 2015 április elsején. A koncertjegy egy meglepetés-ajándék volt Édesapánk számára, akinek másnap volt a 65. születésnapja. Persze akkor már tudta, hová tartunk az autóval, de így is óriási élmény volt Neki ez a koncert - és persze nekünk is, sose felejtjük el!!


Apa lemarad "minden" rajtról, befutóról... A Tündérbogyók "segítenek" ebben  legyen szó bicikli versenyről, vagy autóversenyről.... 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Oké, de hogyaaan? - 5 tipp, hogy hogyan romantikázzunk a családi vakáción

Oké, de hogyaaan? - 5 tipp, hogy hogyan romantikázzunk a családi vakáción

Vajon hogyan lehet a romantikát belecsempészni egy családi vakációba? Milyen praktikákat lehet bevetni annak érdekében, hogy az együtt töltött időben sem feledkezzünk meg egymásról? Azt gondolom könnyedén, csak egy kicsit tervezzünk előre. Hoztam 5 tippet, melyet ti is bevethettek akár azonnal. – Ihász Anita párkapcsolati tréner írása.
Könyvajánló kamaszoknak: Holden Rose és a Lapátos fickó

Könyvajánló kamaszoknak: Holden Rose és a Lapátos fickó

A debreceni Ünnepi Könyvhét valamint új könyvsorozatának első kötetének megjelenése miatt látogatott el Debrecenbe Kovács Attila avagy Holden Rose. Vele beszélgettünk gyerekekről, motívációról, és nem utolsó sorban kamaszoknak szóló 10 pluszos könyvéről, a Lapátos fickóról.
Ti ünneplitek még a pedagógusnapot?

Ugye ti is ünneplitek még a pedagógusnapot?

Idén 70 éve, pontosan 1952 június 7-e óta ünnepeljük Magyarországon június első vasárnapján a Pedagógusnapot. Belépünk az óvoda ajtaján és akár évtizedekig elkísérnek minket, velünk vannak, míg tanulunk. Sőt, sokszor tovább. Köszönjük!
Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás akár két év előnyt jelenthet?

Mese csecsemőkortól: napi tizenöt perc felolvasás akár két év előnyt jelenthet?

Tapasztalatok szerint már az anyuka hasában lévő magzatnak is érdemes verseket olvasni. Az itt hallott ritmusokkal, később az adott korosztály számára készült könyvek segítségével akár másfél-két év előnyre is szert tehetnek a gyerekek az iskola első évére kortársaikhoz képest.
Ugrás az oldal tetejére