Segítség, rossz jegyet kapott a gyerek! Mit csináljak? Avagy, hogyan reagáljuk le a rosszul sikerült dolgozatokat!

Kiskamasz kortól sok esetben a telefonozás, videójátékozás vonja el a gyerekektől a tanulásra szánt időt, és ilyenkor jön a szülői kétségbeesés: „Mit csináljak ezzel a gyerekkel? Kértem már szép szóval, fenyegettem, büntettem, de mit sem ér az egész!”

Hogy lehet motiválni a gyereket úgy, hogy büntetés vagy fenyegetés helyett inkább bátorítsuk, ösztönözzük őt, és nem vele szembehelyezkedve, hanem melléállva segítsük? Erről kérdeztük Novák Ferenc gyermeknevelési szakértőt, aki gyakorlatias előadásaival abban segít a szülőknek és a tanároknak, hogy a gyerek nevelkedéséhez minél barátságosabb környezetet biztosíthassanak. –Novák Ferenc írása.

Fontosabbnak tartom a harmonikusan megélt gyerekkort, mint azt a túlzott lexikális tudást, amit a legtöbb európai országban a gyerekekbe erőltetnek. Mivel azonban a rossz és jó jegyek a téma, adok néhány választ, de lebeszélnék minden szülőt arról, hogy túl magasan húzza meg a mércét a gyereke számára.

Ha már mindenáron osztályzatokkal mérik a tudást, akkor helyesebbnek látom, ha azt kérdezzük egy gyerektől, hogy ebből a tárgyból hányast szeretnél év végére elérni, és abban segítenénk, hogy azt elérje, mint azt, hogy előírjuk számára, hogy kitűnőnek kell lennie, ami ugye egy maximalista elképzelés.

Ismerősek azok a mondatok, amelyek szülő kétségbeesésben helytelenül elhangoznak ilyenkor. Nem szerencsés szidni őt, úgy marcangolni a lelkét, hogy látod én megmondtam, „ha nem tanulsz csak hármas lesz…” vagy: „persze, mert ha nem a telefont nyomkodnád egész nap, akkor talán jobbat is kaphattál volna…”, de ezzel nem érünk el sokat. Ideiglenesen persze büntetéssel, fenyegetéssel is javulhatnak a jegyei, de a tanuláshoz való viszonya nem fog változni.

Vajon hosszú távon folyamatos büntetéssel akarjuk elérni a kívánt eredményeket? Ugye nem?!

Nehéznek érezhetjük egy rossz jegy, vagy akár sorozatban gyengén sikerült jegyek után valami építőt mondani a gyerekeknek. Ha nem is célravezető, de kapásból szidni és megmondani neki a tutit, az sokkal könnyebb és sajnos ehhez nagyobb is az eszköztárunk. Persze rossz jegyért nem jár dicséret, de mit is tehetünk, hogy a gyerek ne sérüljön lelkileg, de az iskolarendszer és mi, szülők is elégedettebb legyünk?

Ha, nem sikerült jól a dolgozat...

Hogy lehet egy rossz jegyet kapó, saját szintjén alul teljesítő gyereket erősíteni, bátorítani?

Hosszú távon csakis a pozitív megerősítések vezetnek a célra.

Rossz: „Persze, mert ha nem a telefont nyomkodnád egész nap, akkor talán nem hármast kaptál volna!”

Helyes: „Szeretnéd, hogy a következő jobban sikerüljön? Gyere, találjunk ki együtt egy szabályt arra, hogy olyankor, amikor dolgozat lesz másnap, akkor délután mettől meddig tarod magadtól távol a telefont, hogy ne zavarjon téged a felkészülésben.” (A távol itt azt jelenti, hogy másik szobában és lehalkítva.)

Rossz: „Bezzeg Sárinak 5-ös lett, mert ő nem csavarog egész délután!”

Helyes: „Szerinted mennyi idő hiányzott az alapos felkészüléshez, hogy jobb jegyet kapj? A következő dolgozat előtt itthon tudnál lenni annyival többet?”

Rossz: „3-as lett a matekod?! Na jó, be van fejezve a foci, nem járhatsz ebben a hónapban edzésre!”

Helyes: „Miért jársz edzésre, mi az, amit elérsz vele?” (Jön valami válasz, mondjuk: „Gyorsabb és ügyesebb vagyok miatta.”) „Amikor készülsz a dolgozatra, az olyan, mint egy edzés. Ügyesebb és gyorsabb leszel tőle matekból, amiből év elején még 4-est szerettél volna elérni. Tudnál a dolgozatokra ugyanúgy edzeni?”

Sose vond meg a gyerektől a sikeres sport vagy kulturális tevékenységét, csak mert másban nem jól teljesített! Még mindig jobb, ha sikeres valamiben, mintha semmiben. Csak akkor csökkentsd - vele alapos egyetértésre jutva - a hobbijára fordítható időt, ha egyébként fizikailag lehetetlen lenne emiatt teljesítenie az iskolai vagy más kötelezettségeit. Ha csökkentésről beszélsz vele, akkor a legtöbbször a gyerek úgyis kitalálja, hogyan felelhet meg egyszerre mindkét igénynek.

Félénk gyerekek bátorítása

Találkozol a gyereked osztálytársának anyukájával a boltban, és meg tudod tőle, hogy az órákon lehet plusz ötösért jelentkezni, és az ő kislánya is kapott egy 5-öst, de Panni lányod nem merte feltenni a kezét, ezért ő nem kapott. Te pedig örülnél, ha a te lányod is jelentkezne, mert amúgy általában tudja az anyagot.

Rossz: „Ne legyél már ennyire nyuszi, neked is jelentkezned kellett volna! Mi van ha nem tudod megoldani? Ja, hogy kinevet az osztály, hát kit érdekel, de az az 5-ös nagyon jól jött volna!”

Helyes: „Találkoztam Kata anyukájával és mondta, hogy az órákon lehet 5-öst kapni úgy is, hogy te jelentkezel megoldani egy feladatot. Te szorgalmas vagy és tudod is az anyagot. Mit gondolsz, nem lenne értelme begyűjteni ezeket a könnyebb 5-ösöket, ha már a dolgozat 5-ösökért akkorát kell küzdeni?”

Mit teszel szóvá, és kit dicsérsz

Ne a gyereket minősítsd, a tettről beszélj! Ne mondd neki, hogy ő rossz, buta, lusta, és más ilyeneket. Természetesen hibás megoldásokat és helytelen cselekvéseket felhozhatsz neki. Még ha néha nem is ismerik be szívesen, valójában a gyerekek a legtöbbször pontosan tudják, miben hibáztak. Ne ess neki erőteljesen, mert ha látod rajta a megbánást, akkor már úgyis sínen vagytok. Mielőtt felhozol neki valami hibát, találj valami dicsérhetőt is, úgy könnyebb lesz elviselnie.

Rossz: „Ha ilyen lassú vagy és ennyire nem vagy szorgalmas, akkor sose lesz jobb jegyed!”

Helyes: „Azt vettem észre, hogy mostanában alaposabban tanulsz, ez szép dolog. A jobb jegyekhez talán már csak annyi kellene, hogy egy kicsivel több időt szánj a matekra és a nyelvtanra.”

Novák Ferenc Gyakorlatias előadása a gyermeknevelésről másképp

Ha jobb jegyet hoz, mint szokott

Az is fontos, hogy amikor jobb dolgozatot ír, mint szokott, akkor azt hogyan dicsérjük. A dicséret elvileg vonatkozhatna rá, és szoktunk is így fogalmazni: „Milyen ügyes vagy!”, de még ebben az esetben is jobb, ha a tettről beszélünk inkább: „Ezt nagyon ügyesen csináltad!”.

Azért jobb még a dicséretet is a tettre vonatkoztatni, mert különben amikor valamit elszúr, akkor könnyen majd azt gondolhatja magáról, hogy „Milyen ügyetlen vagyok!”. Ha a gyerek megszokja a másik szóhasználatot, akkor erről a legrosszabb esetben is csak így gondolkodik majd: „Ez elég ügyetlen megoldás volt.” Tehát nem ő az ügyetlen, csupán az a megoldás volt az.

Rossz: „Nagyon szeretlek, mert 5-öst kaptál Matekból!” (A szereteted ne legyen függvénye se rossz, se jó jegyeknek!)

Helyes: „Örülök az ilyen meglepetéseknek! Milyen ügyesen beosztottad az idődet, hogy jutott tanulásra is!”

Büntetés helyett

A büntetés helyett kínáld fel a gyereknek a jóvátétel lehetőségét! Nem büntetési céllal, hanem azért, hogy lássa, hogy neki is meg kell dolgoznia pár dologért. Természetesen időlegesen csökkenthetsz valami kedvezményt vagy plusz lehetőséget, de előre tudnia kell, hogyan szerezheti vissza, amit így elveszített egy időre, s annak általa teljesíthetőnek kell lennie.

A rosszul használt, túlzó szülői erélyre a gyerekek hosszú távon is negatívan reagálnak. A felnőttekre is igaz, hogy aki nem teljesít, annak csökkennek a lehetőségei is. Ezért nem árt, ha már gyerekkorban megtanítjuk a gyereknek, hogy a hasznos tetteivel arányosan nőnek a lehetőségei is, és ezt inkább pozitív megerősítéssel érhetjük el, mint büntetéssel.

Novák Ferenc
társ a nevelésben
www.gyerekneveles.hu