Kovács Krisztina az "Év női példaképe Somogyban" pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Szülésznőként dolgoztam 9 évig (Sikernek éreztem azt a szeretetet, amit irányomba kimutattak a családok. Sífelszerelésbe felöltözve a sípályán megismert az apuka, hogy maga volt a szülésznő, maga segítette a fiamat a világra, szeretném meghívni egy forró csokira).

Egyik legnagyobb sikeremnek tekintem, hogy 3 kisgyermek mellett (3,6,8 évesek voltak) elvégeztem nappali munkarendben a védőnő képzést. Egy évig területen, majd iskolavédőnőként dolgoztam. Az iskolai munkám során sikerként és elismerésként éltem meg, amikor az iskolaigazgató az év tanára díjra jelölt, és a felsőbb vezetés annak ellenére, hogy nem az iskola alkalmazottja voltam, ezzel egyet értett, és megkaptam a díjat.

Semmelweis nap alkalmából 2017- ben vehettem át kitüntetést.

De ezeken kívül nekem siker az is, hogy tanulókat olyan szinten tudtam felkészíteni elsősegélynyújtás, AIDS és csecsemőgondozás témakörben, hogy országos versenyre is eljutottunk, és ott szép eredményeket értek el. Siker, ha az osztályok, akikhez bemegyek órát tartani érdeklődve hallgatnak, fel mernek keresni és panaszukat meg tudják velem beszélni, és tudják, hogy számíthatnak a segítségemre.

Csoportvezető védőnőnek választottak ezelőtt két évvel, és a munkáltatóm többször tudtomra adta, hogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal. Úgy érzem a védőnő kolléganők is szeretnek.

Most ismét területre kerültem, és az iskolából fájó szívvel, könnyes szemmel búcsúztak el tőlem, és én is tőlük. Ez is egyfajta siker, hogy külsősként a tanári közösség része voltam, programjaikon részt vettem.

Család

Van egy szuper férjem, aki nélkül nem lenne teljes egész a családunk.

Nagyszülők nincsenek a közelben, így a gyermeknevelésben csak egymásra számíthattunk, de mindketten jóban vagyunk anyósunkkal, apósunkkal.

Férjem gépészmérnökként dolgozik egy budapesti telephelyű külföldi érdekeltségű klímatechnikai cégnél, itthonról végzi munkáját. Végtelen türelmes, céltudatos, nagyon szeret sportolni, bár nem sportos alkat. Szeret lovagolni, biciklizni, futni, teniszezni, síelni, úszni. Neki is ugyanolyan nagy érték a család, mint számomra. Minden télen egy síelésre, és minden nyáron családosan (próbáljuk a lányok párkapcsolatait is bevonni) és baráti körrel egy- egy hosszabb kerékpár túrára indulunk, melyet mindig én szervezek meg. Erre szokták mondani a barátok, hogy a nyár fénypontja nekik a velünk való közös tekerés.

Három gyermekünk van: 1999- ben született Luca lányunk, aki néptáncra járt, és nagyon ügyesen zongorázott, vegyészmérnökként végzett, és jelenleg gyógyszervegyésznek tanul. 2001- ben Hanna érkezett a családba, aki rengeteg sportot ki szeretett volna próbálni, amit engedtünk is, hogy maga dönthesse el, mi tetszik neki. Így a legtovább kitartott a néptánc és a lovastorna mellett, ezeket pár éve hagyta abba. Fuvolázott, amihez nagy tehetsége volt. Jelenleg angol- biológia tanár szeretne lenni, és harmad éves egyetemista. Kamilla 2004- ben született, és érettségi, egyetemi felvételi áll előtte. Ő egy kis művész, így a grafika, rajz irányába szeretne továbbtanulni. Szinkronúszott, néptáncra járt és a fagott volt az ő hangszere.

Én 1972- ben születtem, gyermekként én is sportoltam, így az egész család mindennapjaiban, nyaralások alkalmával biztosan van valami mozgásos program. Szeretünk együtt táncházba járni, moziba, színházba, koncertekre.

2017- ben egy betegség szólt bele a harmonikus mindennapokba. Műtéteket, kemoterápiát, sugárterápiát követően, sikerült újra teljes értékű embernek éreznem magam.

Hihetetlen ereje van a családnak, a közösségeknek, ahova tartozik az ember, ahonnan támogatást, szeretetet kap nap mint nap, amiből töltődni tud. Ez a betegség, ha lehet még jobban összekovácsolta a családot.

Szeretjük egymást, mindig mindenki számíthat a másikra.

Igaz ránk a jóban- rosszban, egészségben- betegségben. Nagyon sok családtaggal tartjuk a kapcsolatot, akikkel nem egy városban élünk, azokkal is.

Hobbim a varrás, így egy patchwork csoport tagja is vagyok. Néha a gyermekem is elkísér egy-egy varrásra. Szeretem a családomat, és nem is kívánhatnék jobb családot magamnak.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

A szülésznői munkakörből ezért lettem védőnő, hogy ne kelljen 3 műszakban dolgozni, mert az nagyon megterhelő lett volna.

A legnagyobb kihívás, hogy maradjon elég idő a családra! Ez főleg amikor kicsik voltak a gyerekek akkor mutatkozott meg jobban. Így, hogy nagyobbak, már besegítenek a feladatok ellátásába, kevesebb közös időt kívánnak, több én időre van szükségük.

A mindennapi feladatok a bevásárlás, főzés, mosás, vasalás, takarítás, kerti munka, a gyerekek edzésekre, zeneiskolába vitele, és természetesen a munka összeegyeztetése volt a legnagyobb kihívás.

Én ezt úgy tudam megvalósítani, hogy:

1. Jó párt választottam magam mellé.
2. Minden napos egyeztetés, hogy ki- mikor mit csinál? Napközben csak akkor zaklatjuk egymást telefonon, ha a megbeszéltekhez képest eltérés van! Nem rabolva ezzel a másik idejét, és így van miről beszámolni mindenkinek, amikor hazaérkezik. Élménybeszámoló, ventillálás, melyhez a legjobb színtér a reggeli- vacsora közös elfogyasztása egy asztalnál!
3. Ha szükséges volt, akkor a nagyszülők bevonása.
4. Azért vannak a jó barátok, hogy kölcsönös segítséget nyújtsunk egymásnak! Ma nekem, holnap neked van szükséged a segítségra.
5. Egy jó szomszéd is ér annyit, mint egy messzebb lakó családtag!
6. Olyan szabadidős tevékenység választása, amely minden korosztály számára megfelelő, és mindenki jól érezheti magát- együtt, de mégis, ha kell külön, elvonulva saját korosztállyal. 
7. Tervezés, előrelátás, ami kiszámíthatóvá teszi a mindennapokat. 
8. Problémák megbeszélése, közös megoldása.
9. Jó munkáltató.

Én ezekben látom a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének a kulcsát.

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!