kép
Az erőviszonyok általában nem kiegyenlítettek. Fontos hangsúlyozni a bántalmazás folyamat jellegét is, ami hozzájárul ahhoz, hogy a szerepek állandósuljanak. Típusai: verbális-, fizikai-, internetes zaklatás, kiközösítés.
Munkád során milyen gyakran találkozol ezzel a jelenséggel? Fordulnak hozzád ilyen probléma miatt?
Pszichológusként sokszor találkozom a piszkálás, zaklatás problémájával. Ha az iskolában megjelenő nehézségek vagy magatartási gondok miatt keresnek fel a szülők, akkor az esetek jelentős részében fény derül a háttérben erre az okra.
Sokszor kifejezetten szorongásos tünetei vannak a gyermekeknek - például alvási nehézségek, éjszakai felriadások, gyakori sírás, körömrágás -, nem szívesen megy iskolába, de azzal is gyakran találkozom, hogy addig provokálják az osztálytársak a gyermeket, hogy nehezen tudja kezelni az indulatait, és agresszív viselkedés jelenik meg a piszkált gyermeknél, és ezért keresnek a szülők pszichológust.
Gyakrabban fordul elő, mint mondjuk ezelőtt 10 évvel? Melyik korosztályt érinti leginkább?
A 2000-es évek első évtizedében, Magyarországon, felső tagozatos diákokkal végzett vizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy a gyermekek nagyjából harmada vonódik be heti gyakorisággal valamilyen zaklatási eseménybe elkövetőként, áldozatként vagy szemlélőként. Az elmúlt évek kutatásai hasonló eredményeket igazoltak.
A különbség talán az arányok eltolódásában érhető tetten: gyakoribbá vált az online formában megvalósuló, ún. cyberbullying, amely akár egy alkalommal is komoly traumatizáltságot okozhat.
Bár a piszkálódás, zaklatás már az óvodás korosztályban is elindulhat, és az alsó tagozatban is kiemelten figyelni kell az osztályokban a csoportfolyamatokra, leginkább a felső tagozat és a középiskola időszaka bír nagy jelentőséggel, hiszen ebben az időszakban a kortársak megítélése alakítja leginkább a fiatalok öntértékelését.
kép
Kik a legveszélyeztetettebbek?
A bullying célja a bántalmazó részéről a magasabb szociális státusz megszerzése, ezért fontos számára, hogy hogyan ítélik meg a többiek a viselkedését.
A zaklatás áldozatai esetében létezhet, néhány külsőből adódó rizikófaktor (például szemüvegesség, túlsúly), de fontosabbak a személyiségük működésének jellegzetességei: alacsonyabb önértékelés, a magabiztosság hiánya jellemző rájuk, amiket minden piszkálás tovább ronthat. Nehezen tudják megvédeni magukat, és ha a zaklatás stabilizálódik, akkor tartós tehetetlenségérzést és magas állapotszorongást élhetnek át.
Szülőként milyen jelekre kell odafigyelnünk és mit tehetünk, ha úgy gondoljuk, hogy gyermekünk ennek az áldozata, vagy akár az elkövetője?
Akkor vagyunk a legszerencsésebb helyzetben, ha a gyermekünk szívesen beszél nekünk a napi élményeiről, érzéseiről, így van rá esély, hogy beavat bennünket egy esetleges zaklatásban is. Ha mégsem ilyen beszédes, akkor jelezheti a problémát, ha valamilyen jelentős változás következik be a viselkedésében, motivációjában.
Figyelnünk kell akkor, ha az addig nyitott, könnyen barátkozó gyermek hirtelen zárkózottá válik, változik az étvágya, gyakran fáj a feje, hasa. Ha külsérelmi nyomokat is látunk rajta, aminek nem vagyunk tisztában az eredetével, mindenképpen meg kell kérdezni, hogy hogyan szerezte azokat.
Honnan tudhatom, hogy baj van, ha a gyerekem nem beszél róla? Mit tehetek? Szabad-e beavatkozni és hogyan?
Figyelmeztető jelek lehetnek a korábban említett viselkedésváltozások. Ha ezután kérdezzük, a gyermekünket a gyanított zaklatásról, de nem kapunk válaszokat, érdemes az osztályfőnököt kérdezni, hogy ő tapasztalt-e valamilyen problémát. Ha igazolódik a bullying ténye, akkor feltétlenül be kell avatkozni, hiszen minél tovább fennmarad a bántalmazási folyamat, annál inkább stabilizálódnak a szerepek és a személyiség-jellemzők.
Mindig jelezni kell az iskola, az osztályfőnök, szükség esetén az igazgató felé. Az iskola kérheti az iskolapszichológus vagy az iskolai szociális munkás segítségét az egyéni és osztályszintű problémamegoldásban is.
A lényeg tehát, hogy bullying gyanúja esetén mindenképpen lépnie kell a szülőnek!
Honnan vehetem észre, hogy a gyerekem viselkedik fenyegetően másokkal? Mit érdemes tenni ilyenkor?
Ezt legalább olyan nehéz észrevenni, mint az áldozattá válást. A gyerek igyekeznek eltitkolni szüleik elől, ha rosszul viselkednek, így biztosan nem számolnak be arról, hogy bántanak másokat. Ilyenkor általában a pedagógusoktól vagy más szülőktől érkezik a jelzés, és – bár nem könnyű elhinni a gyermekünkről ezeket az információkat –, de meg kell próbálnunk nekünk is beszélgetni vele arról, hogy miért fontos a másik ember tisztelete, és milyen károkat tud okozni, ha bármilyen módon zaklat vagy bánt egy másik gyereket.
Az nyilván egy nehezebb helyzet, ha a fenyegető viselkedés éppen az otthoni minta vagy a szülői magas elvárásokból eredő frusztráció, esetleg bántalmazás következménye.
Bántalmazás gyanúja esetén az iskolának jelzési kötelezettsége van a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat felé.
Miért végződhet tragédiával?
A bullying bármely formája nagyon megterhelő érzelmileg, az önértékelés, önbizalom tartós csökkenéséhez vezet, az áldozat legtöbbször tehetetlenséget él át, úgy érzi, semmi esély a változásra.
Segítséget nem mer kérni, vagy ha kér, esetleg nem kap, a csoportban peremhelyzetre sodródik, hiszen egy tartóssá váló bántalmazás esetén a szemlélők, az osztálytársak hajlamosak azt gondolni, hogy biztosan van valami elfogadható, az áldozatban rejlő oka a bántásoknak.
A zaklatást átélő gyermekek énereje, énhatékonysága is csökken, és mivel egyre kevesebb segítő, támaszt nyújtó szociális kapcsolatuk lesz, hiszen gyakran szégyenkeznek a bántalmazás miatt, úgy érzik, nincs kivel megosztani a sérelmeiket. Ezért kell a környezetnek nagyon figyelni a jelekre, és lehetőséget teremteni a bizalom felépülésére, mert ezzel talán elkerülhető lehet, hogy egy gyermek, fiatal azt gondolja, hogy nincs számára kiút a zaklatásból.
kép
A pedagógusoknak mire kellene/érdemes figyelniük? Hogyan szabad beavatkozniuk? Milyen szaksegítség áll rendelkezésre az iskolában?
Sajnos a legtöbb esetben, a pedagógusok nem látják, észlelik a zaklatást, mivel annak fizikai és verbális formája tervezetten a pedagógusoktól legtávolabbi ponton - általában az udvaron, játszótéren vagy a hazafelé úton történik.
Az online zaklatás történhet privát üzenetben, zárt csoportban - általában ezek is olyan "helyek", ahol nincs felnőtt jelenlét, talán a legritkább esetben nyilvánosan.
A leghatékonyabb, ha a pedagógus bizalomteli kapcsolatot alakít ki a diákokkal és a szülőkkel is, amire alapozva, probléma esetén, jelezni tudnak a pedagógusoknak. Fontos az is, hogy az iskola kiemelt fontossággal kezelje a témát, és megfelelő, kidolgozott stratégiái legyenek a bullying kezelésére, melyben együtt kell működnie a diákoknak, a szülőknek, a pedagógusoknak, az iskola igazgatójának, az iskolapszichológusnak, és akár az iskolán kívüli szakembereknek is.
Az egyik első lépés, a figyelemfelhívás, hogy a diákokat tisztában legyenek a jelenség lehetséges következményeivel, felismerjék a jeleit és tudják azt is, kihez fordulhatnak segítségért bizalommal, akár a saját érdekükben, akár más tanuló miatt.
Az iskola részéről is maximális támogatásra van szükség, minden jelzést komolyan kell venni, meg kell vizsgálni.
Tisztázni a legkisebbekkel is, hogy a segítségkérés nem jelent árulkodást!
Az iskolapszichológusok az osztályfőnöki órák keretében segíthetnek az érzékenyítésben, prevencióban, de a zaklatás ténye esetén a közbeavatkozásba, megoldásba is.
Megfelelő képzéssel megelőzhető-e, hogy egyáltalán egy közösségben kialakuljon zaklatás?
Többféle bullying-prevenciós program is létezik, melyet alkalmazhatnak az óvodák és az iskolák Magyarországon:
- NyugiOvi 5 alkalmas óvodai program
- finn KiVa - 1.-5. évfolyam számára
- ENABLE program - a középiskolás korosztálynak szól
- a Békés Iskolák kezdeményezés képzései, előadásai
Ezek a módszerek prevenciós szemléletűek, a megelőzésre fókuszálnak, és az ismeretátadás mellett céljuk az attitűdformálás, és a viselkedéses készségek tanítása is.
- Kaposvárimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges