Magyarországon a cöliákia becslések szerint a lakosság körülbelül 1%-át érinti, ami közel százezer embert jelent. A gluténmentes étrendet követők köre ennél tágabb: hazai adatok szerint a 15 éves és idősebb magyarok 1,8%-a követett gluténmentes diétát, a nem-cöliákiás gluténérzékenység pedig egyes becslések szerint már több százezer embert is érinthet. (1;2) Ezért a gluténmentes étkezés nem egy szűk, elszigetelt probléma, különösen akkor nem, ha a gyerekeket nézzük. Egy diagnózis vagy tartós étrendi korlátozás nemcsak a gyereket érinti, hanem az egész család hétköznapjait átrendezi: a bevásárlást, az uzsonnacsomagolást, az óvodai és iskolai ünnepeket, a menzával kapcsolatos döntéseket, a kirándulásokat és sokszor még azt is, hogy a szülő mennyire érzi biztonságban a gyerekét egy közösségi étkezési helyzetben.
Hozzászólások
Tessék csak elmondani a gyerekeknek: Apa szívesen ott lenne, csak mivel Anyu elvált tőle, ezért el kellett költöznie a közös lakásból. De ettől még gondoskodnia kell a gyerekeiről tartásdíj formájában, plusz a saját lakhatásának költségeit is elő kell teremtenie...miután a válásnál elvették a fele vagyonát. Azért ez is elég fárasztó lehet, nem? Persze, fárasztó dolog egyedül a gyereknevelés, de talán rosszabb annak, akitől a jogot is elvették, hogy egyáltalán együtt lehessen a gyerekeivel, viszont görcölnie kell a munkahelyén, hogy egyáltalán legyen hol laknia.
Ha olyan nehéz egyedül nevelni gyereket, talán nem érdemes elválni, csak mert elmúlt a szerelem, vagy kevesli a családfő fizetését. Lefogadnám, hogy jóval kevesebb olyan eset van, amikor "nem tehet róla" Anya, mert kiállhatatlan ember lett a férjéből, vagy bármilyen okból Apa adta be a válópert.
Amikor Apa hiányzik a gyerek életéből, felnövekedvén sokkal-sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rossz tanuló, öngyilkos, börtöntöltelék, kábítószert használó stb.
http://familyfoundationfund.wildapricot.org/Resources/Pictures/FactsAbou...