A napokban egy cikkem során ismerkedtünk meg a világhálón, ahol azt taglaltam, hogy mennyi napot is igazolhat egy szülő a gyermekének ma Magyarországon tanévenként. Akkor jött egy érdekes hozzászólás Tőle, ami merőben más volt, mint amit mi itthon megszoktunk. Én sosem éltem külföldön gyerekestől, talán éppen ezért mindig is foglalkoztatott, hogy milyen lehet egy idegen ország iskolai, kulturális rendszere családos szemmel. És most ezt szeretném bemutatni nektek, egy magyar anya szemével svájci családként.
Mesélj egy kicsit arról, hogy Svájcban hogy mennek a sulis dolgok?
A gyerekek Svájcban öt évesen kezdik az óvodát, ami összesen két év, valójában ez egy iskolai előkészítő. Az első egy hétben, na jó, a kicsit paramamik, leginkább Ausländer, külföldi szülők, mint én is tovább kísérik a gyerekeket az iskolába. Svájci gyerekek szülei már az első hét után egyedül engedik őket útnak, itt ez a szokás.
Az óvodákba bemegy a rendőr, aki megtanítja őket a helyes közlekedésre, zebrán miképp kell átkelni, és megköszönni, hogy vigyázott rá az autós. Itt nagyon fontos az önállóságra nevelés, hisz erre a későbbiekben nagy szükségük lesz.
Mivel az iskola reggel 8:20-kor kezdődik és 11:50-kor vége lesz, az anyukák nem tudnak elmenni dolgozni jó ideig. Vagy körülbelül egy év múlva, sokszor nagyon sokan magukra hagyják a gyerekeket, mert itt sincs kolbászból a kerítés. Azért gyakori itt is, hogy egy külföldi munkásember egy fizetésből nem tudja eltartani a családját.
Tehát hajrá az önállóság jelmondattal a feleségek részmunkaidőben dolgoznak. Ebédre, vagy kicsit utána azért megpróbálnak hazaérni.
És milyen maga az iskola?
Az iskola szuper. Magyar állami oktatást tekintve HawaiiDicsiNapszemüveg. Csak pislogtunk sokszor, hogy miket tanulnak. De nincs vész, nem rosszabb, sőt, sokkal jobb mint a magyar rendszer, hisz itt 3-dik osztálytól emelik csak az elvárást, a tanulás fokozatosan nehezebb és több lesz. Ilyen idős gyerek már délután heti 3 alkalommal megy vissza a suliba, 13:20-tól 15:05-ig vannak bent. Viszont ilyenkor reáltantárgyak nincsenek, sokat kézműveskednek, gitároznak, zongoráznak, uqukelléznek, furulyáznak stb. vagy játszanak.
Negyedikesek lesznek, mikor utolérik a magyar matematikát tanulókat, viszont ezt stresszmentesen, de negyediktől már terhelik őket, nem is kicsit.
És mi van a hiányzásokkal, nálatok hány napot igazolhat a szülő?
Hány napot? Itt ez nem így megy. Igen, a gyermek lehet beteg, szoktak is azok lenni, és nem lepődik meg ezen senki. A feladatod csak annyi, hogy reggel 8-ig lehetőleg jelezd ezt a tanárának. Három napig maradhat otthon igazolás nélkül. Senki nem gondolja, hogy ezzel a szabadsággal bárki visszaélne.
Ja igen, ezt a három napot bármennyiszer igazolhatod, akár hetente is. Múlt héten az én kisebbik lányom beteg lett. Hétfőn már nem volt gond, ment is iskolába. De ha kedden visszaesik, akkor újra igazolhatom neki azt a három napot. Mert előfordul, sajnos van ilyen, szerencsére nem gyakori. Én eddig a lányokat Svájcban kétszer vittem orvoshoz a 6,5-év alatt, minden más kis betegségből meggyógyultak otthon.
És a nyári szünet se olyan hosszú mint Magyarországon, nálunk pontosan 4-hét. Július 12-től augusztus 12-ig tart, de többször van még hosszabb szünet nekik.
De mi van, ha a gyerek ennyit van távol a sulitól, hogy oldja ezt a szülő meg?
Ha a gyerek lebetegszik, hát akkor biza itt is az egyik szülőnek kell otthon maradnia, ha dolgozik mind a kettő. De Svájcbant a szülő is igazolhatja ugyan úgy magának a munkahelyén azt a három napot, bármennyiszer egész évben.
Persze azért itt sem szeretik a munkaadók ezt, de a rendszer elméletben így szól.
Viszont mi épp most költözünk vissza Magyarországra, Kecskemét mellé Helvéciára. Ideje indulnunk, mert a lányok nőnek, és jövőre a nagyobbik lányom hatodikos lesz, ami az utolsó év az általános iskolában. Utána pályaválasztás van és mennek felső vagy szakoktatásba. Ezt a tanári kar dönti el és a szülőnek ebbe nincs beleszólása!
Az összes eredményét Zeugnist (bizonyítványt) figyelembe veszik és eldöntik, hogy merre kell a gyereknek tovább mennie. Itt nem hajtanak a gimnáziumra, egyetemre, mint Magyarországon. Nálunk tényleg csak az megy oda, aki oda való. Ha benőtt a gyermek feje lágya, és későbbiekben ő a szakoktatás után mégis gimnáziumba vagy főiskolára menne, mehet, osztályozó vizsgával. Nem könnyű, de megoldható.
Amit én ebben az országban nagyon jó dolognak tartok az az, hogy itt egy 14-éves gyerek már dolgozik, teljesen mindegy, milyen iskolába megy tovább. Ha mondjuk villanyszerelő akar lenni, az iskolát nem végezheti el, ha nem talál magának gyakorlati helyet. Ha főiskolára megy, például állatorvos szeretne lenni, akkor neki is mennie kell gyakorlatra. Heti minimum 2 nap munka!
Az évek előrehaladtával egyre több lesz a munkával töltött idő. 18 éves gyereket itt már a szülő nem tart el! Nincs az ismeretségemben SENKI akinek a gyereke a szüleivel élne ennyi idősen. Sokszor már 16-evesen saját albérletben élnek többed magukkal.
És milyen ott a biztonság családos szemmel?
Mi egy kis faluban élünk, itt nincs bűnözés, semmi. Ha valaki elvitte a biciklid, nézz körül a faluban, megtálalod. Csak kölcsönvette, biztos sietett valahova. De ez a közbiztonság persze nem vonatkozik a nagyvárosokra, ott azért szokott baj lenni.
Az ok, amiért ebből az idilli kis faluból, a "tökéletes" híres gazdag Svájcból visszamegyünk Magyarországra, az a fene nagy szabadság elkerülése a gyermekeim védelme érdekében. Kiskamasz lett a nagylányom. Én itthon vagyok velük, vigyázok rájuk és nevelem őket. Viszont ez itt nem szokás.
12-14 éves gyerekek nyugodtan füveznek, késő éjjelig kint vannak az utcán vagy egyik másik barátnál. Csavarognak, de nincs randalirozas, betörések, rongálások.
Van olyan ismerősöm, aki azt sem tudja, hol van a 11-éves fia éjjel 11-kor hétköznap. És mikor megkérdezem tőle, hogy szerinted ez így rendben van? Azt mondta igen, miért mi baja lenne? Hát.... Erre már képtelen voltam válaszolni. Tehát igen, én megteszek mindent azért, hogy helyesen és biztonságban neveljem a gyermekeimet, de a másik 23 szülő az osztályból, vagy a szomszéd gyerekek szüleiről ezt nem tudnám elmondani minden esetben. És mennyire könnyű rávenni hülyeségekre egy kicsi lányt? Nem nehéz. Hisz a megfelelés kényszere eljön az életükben. Ideje olyan helyre menni, ahol remélhetőleg ezt még jobban kézben tartják a szülők.
Sok-sok tervünk van, elkezdjük az álmokat megvalósítani. Nem égetünk fel mindent magunk mögött. Az ajtót résnyire nyitva hagyjuk, hisz csak Helvéciára költözünk, de nem szakadunk el teljesen Svájctól. És bízom abba, hogy el tudjuk kezdeni az életünket Helvécián is.
Én kutyapszichológiával foglalkozom idekint, úgy osztom be az időmet, ahogy mindenkinek jó, könnyen megoldottam a gyereknevelést így. Magyarországon is ezzel fogok majd foglalkozni, ott is tudom majd segíteni a lányokat és elkél bőven a segítség az embereknek.
Érdekesség, hogy Helvécia épp Svájcot jelent. A svájci emberek a Helvétek.
Mariann, fontosnak tartom elmondani neked, hogy köszönöm azt, hogy ennyi energiát fordítasz a Kecskemétimami oldalra. Én csak olvasom, olvasom és olvasom. Mentem a számomra fontos dolgokat és hogy tudd! Ez az oldal miatt döntöttem Helvécia mellett. Mert annyi mindent megtudtam Kecskemétről és környékéről, hogy éreztem ez jó lesz nekünk. Tehát nagyon köszönöm! (Ezen a mondaton én is nagyon meglepődtem, hisz most ismerkedtünk meg.
Köszönöm mindezt, hogy megosztottad velünk, a helvéciai élethez sok sikert kívánok és lehet, hogy még egyszer személyesen is megismerkedünk!
Makai Marianna - Kecskemétimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
