Apaceller-Kozák Virág: Kimenő
A Kimenő az én olvasatomban olyan szabadidőt jelent, amit a kisgyerekes családokban az egyik szülő biztosít a másiknak. Eszerint az Egyik vigyáz a gyerekekre, mialatt a Másik pedig elhagyja a családi ingatlant egy kis időre szabad program céljából. Hogy ne veszítse el a józan eszét.
(Anyósom is mesélte, hogy annak idején a három kisgyerekes korszakában kezdett el tornára járni keddenként. Asszonytornára. Kezdetben tornával és beszélgetéssel, később inkább csak beszélgetéssel. Mivel egy anyának ez esetben előre kell dolgoznia, előfordult, hogy keddenként a fiai délután négykor megfürdetve, pizsamában, kikészített vacsorával maradtak otthon az apukájukkal.)
Amikor az első gyermekünk született, jó darabig még az igény se merült fel bennem, hogy azt a védtelen kis csöppséget másra hagyjam. (A hormonok miatt a “védtelen” szónál rendszerint elkezdtem sírni.)
5 hónapos volt már, amikor Férj szülinapi ajándékkal lepett meg: egy full extrás, 2 órás, kényeztető pedikűrrel egy elegáns szalonban.
Izgatottan, de kicsit fél(t)ve mentem el otthonról. Pasztell színek, mosolygó alkalmazottak a szalonban. Csodálatos volt. Épp csak a pezsgő hiányzott a kezemből. Majdnem megkönnyezték a lányok a tündéri férjem létezését és azt, hogy ilyen szuper ajándékkal lepett meg. Épp a lábkörmöm leendő színén ötleteltünk a csajokkal, amikor csörgött a telefonom. A Kijelzőn láttam, hogy a tündéri Férj hív. Mosolyogva vettem fel.
A háttérből gyerekordítás hallatszott. A tündéri Férj kicsit agresszíven sziszegte a telefonba, hogy a gyerek azóta üvölt, hogy kitettem a lábam (másfél órája) és AZONNAL induljak haza, mert nagyon elege van belőle (és itt most nagyon finoman fogalmaztam át a véleményét).
A körmöm színe jobbról az első lett, mert ez volt legközelebb a mutatóujjamhoz. Hazaértem, amikor is a dühödt arcú Férj (ex-cuki) még az ajtóban a kezembe nyomta a visító gyereket, aki azonnal elhallgatott.
A második gyerekünk kb. 3 hónapos volt, amikor úgy éreztem egy szombat reggelen, hogy kell egy kis kimenő, különben bekattanok. Otthagytam a pizsamás családot 2 órára. Kint szakadt a hó, én beletartottam az arcom és éreztem, hogy ez most jó. Időre hazamentem. Minden ágy vetetlen volt. Mindenki pizsiben volt. A Nagy mesét nézett a számítógépen, előtte valami folyadék nélküli reggelizőpehely egy tálkában. A Kicsit az apukája tartotta.
Amikor picit felhúztam a szemöldököm az áldatlan állapotok miatt, Férj közölte, hogy ez volt az első alkalom, hogy egyedül maradt a gyerekekkel, és most inkább arra koncentrált, hogy életben maradjanak.
Pipa.
A Harmadik gyermekünk 3 hónapos lett és úgy döntöttem, hogy kell, hogy legyen MINDEN HÉTEN egy kis idő, ami csak az enyém. Csütörtökönként. Két óra. Kimenő. Férj látta, hogy ezt most komolyan kell vennie, ezért belement.
Az első alkalom nagyon flottul ment. Beültem egy barátnőmmel egy pizzériába és (levegővétel nélkül, egymás szavába vágva) beszélgettünk. Amikor hazaértem, már mindenki megvacsizott, megfürdött és az ágyában volt. Frissült energiákkal osztottam ki a jóéjtpuszikat. Minden nagyon tökéletes volt. Rájöttem, hogy szeretem az életemet és az is szeret engem. Tiszta katarzis.
A második alkalommal vittem magammal egy könyvet is. Az volt a tervem, hogy beülök egyedül kávézni a város legújabb cukrászdájába és olvasok. Épp a kávémat kértem ki, amikor csörgött a telefonom. Igen, Férj volt az, és igen, a háttérben torka szakadtából ordított a Legkisebb. Csak azért hívott, hogy elmondja, minden tisztelete az enyém és ő az én helyemben haza se menne. Másodszorra fél óra múlva hívott. A háttérben még mindig ordított a Legkisebb. Férj tanácsot kért, hogy mit csináljon vele. Adtam pár tippet, aztán letettük.
Kicsit később, még vissza volt 3/4 óra a kimenőmből, de normál tempóban hazaindultam. Útközben még kaptam egy “Elaludt.” sms-t, de akkor már nem fordultam vissza. Hazaérve láttam, hogy a Legkisebb tényleg alszik, a Nagyok pedig az agyhalott Dórát nézik a tévében.
A soron következő kimenőmhöz nem sok kedvem volt, de nem akartam feneket csinálni a számból, ezért nekiindultam. Teljesen ötlettelenül kóboroltam és arra jutottam, hogy veszek egy női magazint (olyat, amit régen rengeteget vásároltam és amiről tudom, hogy nem az elme pallérozására törekszik: sok kép, kevés szöveg, az is értelmetlen).
Bementem egy szupermarketbe. Nézegettem ezeket a csajos újságokat, de most mind olyan uncsinak tűnt. Vagy nem is uncsinak, inkább távolinak. Aztán bekerült a látóterembe a szomszédos állvány. Nem kertelek. Nem vettem női magazint.
Ezekkel tértem haza:
Ha valaki nem látná: egy komplett borsócsalád, saláta- és retekmag, és még egy kis borsó.
Én így lazítok.
Most otthon is minden rendben volt, nagy szeretetben vártak haza (=annyira jól szórakoztak, hogy észre se vették, hogy megérkeztem). Csütörtökön jön a következő alkalom.
Én megyek, az biztos.
forrás: terezanyu.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
