Lacombe Zsófia az "Év női példaképe Somogy vármegyében 2025 pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

11 évesen kezdtem el röplabdázni, a korosztályos válogatottakban több mint százszor, a Magyar Felnőtt Válogatottban 50-szer ölthettem fel magamra a címeres mezt.

A Testnevelési Egyetemen diplomáztam testnevelő-gyógytestnevelő szakon, és az edzői képesítést is megszereztem 2010-ig. Nappali tagozatos egyetemistaként kétszeres Magyar Kupa győztes és Magyar Bajnok is lettem, nyaraimat Európa vagy Világbajnokságra készülve töltöttem a válogatottal.

2011-ben lehetőséget kaptam arra, hogy külföldre igazoljak légióskodni. Nyelvtudás nélkül kerültem ki Franciaországba, a harmadik szezonra már folyékonyan beszéltem a nyelvet. Összesen 10 évet éltem kint, ebből 8 évet profiként játszottam.

2013-ban megismertem a férjemet, 2018 januárjában megszületett első gyermekem, Louisa, augusztusban pedig visszamentem játszani. Sportoló szülőknél nem meglepő dolgog, hogy ezek a gyerekek a pálya szélén nőnek fel. A férjem és édesanyám segítségével a heti 4-5 edzést, a hazai és az idegenbeli mérkőzéseket is vállalni tudtam. 

2020-ban költöztünk haza, egy kétéves gyerekkel Magyar Kupa bronzérmet szereztem az UTE csapatával, a következő és egyben utolsó szezonomban pedig ismét Magyar Bajnok és Kupagyőztes lettem.

2022 tavaszán érkezett a megkeresés, hogy költözzünk Kaposvárra, és a közel 20 éves profi pályafutást befejezve sportvezetőként kezdjek el dolgozni. A megszűnés szélén álló felnőtt csapatot és egy 300 gyereket foglalkoztató Röplabda Akadémiát kellett megmentenünk. A mai napig tartó kőkemény munkával sikerült a kaposvári leány utánpótlás nevelést ismét a fejlődés útjára állítani. A Kaposvári Sportközpont és Sportiskola röplabda szakosztály vezetőjeként több, mint 200 kislány mindennapi mozgását biztosítjuk, és a kiemelt csapataink pedig az ország legjobb bajnokságaiban mérettetnek meg hétről hétre.

Ezt a nevelő és a lányoknak álmokat és célokat adó munkát nagyon fontosnak tartom.

2023 júniusában megszületett Stella, akivel kifejezett szabadságon se a születése előtt, se utána nem tudtam otthon maradni, ezért a férjemmel egymást váltva dolgoztunk és voltunk otthon a kisbabával az első 15 hónapban. Nem feltétlenül szakmai elismerés, de büszke és hálás vagyok, amiért mindkét lányomat 1 éves koráig sikerült szoptatnom, az élsport és a munka mellett ez a legkevésbé sem volt egyszerű feladat.

A KNRC ügyvezetőjeként évről évre több, mint 25 munkavállalóért tartozom felelősséggel, a csapat teljes költségvetését egyedül kell összeszednem és gazdálkodnom belőle. Tavaly már a bajnoki döntőbe jutottunk és a kupában bronzérmesek lettünk. Idén biztosan kupadöntőt játszunk és az Extraliga négy legjobbja közé jutottunk. Csapatunkból több utánpótlás és felnőtt játékos kap meghívót a magyar válogatottba. Talán érthető miért érzem úgy, hogy a kaposvári női röplabda a harmadik gyermekem.

Eltökélt célom, hogy a fenti sikereket fenntartsuk, és a KASI utánpótlásából egyre több kaposvári leány lehessen ott a felnőtt csapatban is

Emellett végzünk karitatív tevékenységet, és a mérkőzések alatt megforduló több száz ember jelenlétét és aktivitását kihasználva rengeteg adományt sikerül összegyűjtenünk.

Család

Négygyerekes család elsőszülöttje vagyok, két korban közel álló öcsém van, és egy majdnem 18 éves húgom, akivel 20 év korkülönbség van köztünk. Nagy kihívás és gyönyörű feladat is egyben segíteni Csengét.

Férjemmel 2013-ban, Franciaországban ismerkedtünk meg, ő szintén röplabdás volt. Viszonylag korán, 29 évesen fejezte be a profi sportot, feláldozva az akkori karrierjét amikor hazaköltöztünk Magyarországra. Jelenleg a Kaposvári Női Röplabda Club vezetőedzője, és elfogultság nélkül mondom, hogy soha nem láttam olyan céltudatos, alázatos és megszállott edzőt mint ő. Borzasztó hálás vagyok az életnek, hogy egymásra találtunk több ezer kilométerre itthonról,

nála jobb férjet, barátot és apát nem is kívánhatnék. Ő a legjobb csapattárs, akivel valaha együtt játszottam.

Louisa ma már 7 éves nagylány, elsős a Zrínyi kéttannyelvű osztályában. Heti két alkalommal röplabdázik az iskolában. Anyanyelvi szinten beszél magyarul és franciául. Amiért a legbüszkébb vagyok rá, az a testvéri szeretet, hogy mindennél fontosabb neki, a húga, Stella. Mindenben segít itthon, amikor egyedül vagyok velük, néha olyan érzésem van, hogy lehet nélkülem is végigcsinálna egy esti rutint.

Stella 20 hónapos elmúlt, néhány hónapja bölcsődébe jár. Sokkal anyásabb, mint Louisa volt, ő hónapokig élt rámkötve, miközben már dolgoztam, neki voltak növekedési ugrásai, szeparációs szorongása és minden olyan, amivel korábban nem találkoztam. Ilyen az, amikor az ember úgy gondolja majd a második gyerekkel könnyebb lesz... Stella igazi kis szeretetgombóc, aki az angyali szőke fürtjei mellett a csibészkedéseivel is elvarázsol mindenkit.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Ami az első pillanatban ezzel a kérdéssel kapcsolatban eszembe jut, az a fontossági sorrend helyes és az adott pillanatban annak a legjobb felállítása.

Rettentő nehéz egyszer felelős üzletasszonynak lenni, utána pedig a beteg gyerekeket otthon kúrálni, majd az utánpótlás röplabdások és szüleik lelkét ápolni. Legyél jó feleség és anya, teremtsd meg azt az otthont és biztonságot a férjed és a gyerekeid számára, amire szükségük van, de közben állj rendelkezésre a nap 24 órájában szakmai oldalon is mindenki felé!

Az életünk és a munkánk olyan szinten olvadt egybe az évek alatt, hogy nincs nyugalmi szakasz, így a nap jelentős részében a komfortzónámon kívül vagyok. Nincsenek szabad hétvégék, ünnepnapok, karácsonyi szünet, csupán mérkőzés és edzésnapok vannak.

Mivel hajlamos vagyok a saját magammal kapcsolatos dolgokat a sor legvégén felejteni, meg kellett tanulnom úgy tervezni, hogy szánjak magamra is időt. Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból fizikálisan és mentálisan is egészségesnek és erősnek kell maradnom. Ma már tudom, ha anya jól van, akkor a család is jól van… és ugye ez igaz az egész röplabdás nagycsaládunkra is!

Külön programokra, randira a férjemmel nem jutunk el. Mivel együtt dolgozunk, az időbeosztásunkkal is folyamatos a küzdelem - ki mikor melyik helyszínen tartsa a frontot -, és fontos az is, hogy ne vigyük haza a klubbal kapcsolatos problémákat, ezen tudatosan kell dolgoznunk. Nagyon fontos, hogy körültekintően, de őszintén kommunikáljunk egymással a munkahelyi kihívásokkal kapcsolatban.

Ugyanakkor szeretnénk kiélvezni a gyermekeinkkel is a lehető legtöbb időt, hiszen szempillantás alatt nőnek fel.

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!