Amikor kislány voltam, mindig irigykedve néztem azokat az osztálytársaimat, akik nap mint nap gyönyörű hajkölteményekben jártak iskolába. Pontosan emlékszem a napra, amikor másodikban elhatároztam, márpedig nekem is hosszú haj kell. Lehetőleg azonnal. És lehetőleg rögvest valami szuper fonattal együtt. Ültem a padban a bilifrizurámban, egészen pontosan ebben itt:
...és arra gondoltam, engem anyám alaposan átvert. Minden egyes nyáron rábeszélt a rövid hajra, mondván az mennyire kényelmes lesz nekem, nem melegít és mennyivel hamarabb megszárad majd úszás után. Persze ebben igaza is volt, és persze 87-ben még kb. az iskola felének volt pont ugyanilyen haja, mint nekem, de engem ez akkor már mind nem érdekelt, én csak az előttem ülő Nóri csodás parketta fonatát láttam. Számoltam a napokat, felváltva kérdezgettem a családtagjaimat, hogy mikor lesz már hosszú hajam és látszik-e már, hogy hosszabb...az idegeikre mehettem a témával.
Akkor még nem tudtam, amit anyám már igen: hiába lesz hosszú hajam, soha az életben nem lesznek olyan pompás fonataim, mint Nórinak.
Ma már megértelek, anyu. :) És sajnos ma már azt is tudom, hogy az én kislányomnak sem lesznek soha mesés hajkölteményei. Pedig van internet, fényképes leírás, videós segítség, minden... én mégis pont ugyanúgy bénázok, mint anno anyám. Íme néhány a szánalmas próbálkozásaimból:
1. Parketta, vagy francia fonás
2. Halszálka fonás
3. Vízesés fonás
Ne haragudj kislányom, nekem ez nem megy. Ugye jó lesz a copf is? Az talán sikerül az olyan sutamamiknak is, mint amilyen anyád. :)
Szerző: Vági-Tóth Lilla - Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
