A csecsemő mozgásfejlődésének mérföldkövei és rizikófaktorai

A csecsemőkori mozgásfejlődés zavartalan menete kifejezetten fontos, mivel ezek azok a leghamarabb észrevehető lépcsők, melyekről képet kaphatunk a mozgásszervrendszer estleges problémáiról, illetve az idegrendszer fejlettségéről.

Fontos leszögeznünk az elején, hogy a mozgásfejlődés “nincs kőbe vésve”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár vannak időpontok, úgymond mérföldkövek, amikor a “nagy átlag” végrehajt egy új nagymozgást, ezeket a klinikai gyakorlatban időintervallumokban várjuk el.

A mérföldkövek:

· 3 hónaposan hason fekvésben az alkarjára feltámasztva emeli a fejét, olyan magasra, hogy az áll párhuzamos a talajjal

· 5 hónapos kor körül fordul, legalább az egyik irányba: azaz vagy hátról hasra, vagy hasról hátra, illetve az alkarjáról itt már a tenyerére, nyújtott könyökkel próbál támasztani

· 7 hónapos kor körül kúszik, vagy kúszó mozgásokat indít

· 8 hónapos kor körül négykézlábra áll, esetleg ebben a helyzetben hintázik

· 9-10 hónapos kor körül négykézlábról kiül, mászik

· 11 hónaposan négykézlábról felkapaszkodik tárgyakra és ott térdel

· 12-13 hónapos korban kapaszkodva feláll, majd fokozatosan elkezd oldalazva lépkedni

· legkésőbb 18 hónapos korára kapaszkodás nélkül fel tud állni, és járni

Hogyan is kell ezeket értelmezni?

Például: az átlag gyermek 7 hónapos kor körül kúszik. Ez nem azt jelenti, hogy amint betölti a 7 hónapos kort, kúsznia kell. Az egészséges fejlődésnél +/- 1 hónapnyi időt lehet hagyni. Tehát egészséges fejlődésű lehet a 6 hónaposan, és a 8 hónaposan kúszó is. A mérföldkövektől +/- 2 hónappal eltérő nagymozgás esetén már rizikó csoportról beszélünk. Itt érdemes lehet bejelentkezünk egy szakemberhez. +/- 3 hónapos eltéréssel már mihamarabb meg kell kezdeni a terápiát.

Természetesen vannak kisebb mozgások, mozdulatok, amelyek még az egészséges mozgásfejlődés részei, és a terapeuták és orvosok is figyelik. Fontos azt is megjegyezni, hogy nem mindegy, hogy a baba milyen háttérrel indult, illetve, hogy miképp hajtja végre ezeket a mozgásokat minőségében.

A háttér:

A mozgásfejlődésben változásokat hozhatnak a terhesség és a szülés körülményei. Első körben és a leggyakrabban arról kell beszélnünk, hogy mikor született a baba.

A koraszülöttek és érett újszülöttek esetén már a kor számolásában is különbség van. Koraszülötteknek korrigált kort kell számolnunk, ami azt jelenti, hogy a terminustól (40. terhességi hét) számítjuk a korrigált kort. Tehát ha a baba augusztus 1-re volt “kiírva,” de korábban született, akkor augusztus másodikán lesz korrigált 1 napos. Nekik a fejlődésük menetét a korrigált korhoz képest várjuk el.

A koraszülöttek MINDIG rizikó csoportban vannak, őket mindenképp érdemes elvinni (a rengeteg kötelező vizsgálaton kívül) mozgásfejlesztő terapeutához, lehetőleg csecsemőkkel foglalkozó gyógytornászhoz, DSGM („Dévényes”) szakgyógytornászhoz akár csak egy vizsgálat erejéig is.

Ezen kívül vannak egyéb mozgásfejlődést befolyásoló rizikók, ezek a teljesség igénye nélkül:

· Különböző fertőzések, terhesség alatti vérzések

· Meconium aspiratio, azaz szennyezett magzatvíz félrenyelés

· Köldökzsinór feltekeredés a baba valamely testrészére

· Akár csak pillanatnyi oxigénhiányos állapot

· Különböző agyi történések (leginkább vérzések)

· Intrauterin helyhiány. Akár a méh alakja, nagy súlyú újszülött, vagy ikerterhesség esetén

· Kis súlyú vagy “sorvadt” újszülött

· Méhlepény problémák

Rizikófaktorok és problémák a mozgásfejlődés során:

A csecsemők fejlődése közben is vannak olyan mozgások, testtartások, amikre érdemes figyelni.

Aszimmetrikus tartások, mozgások:

Az aszimmetrikus testtartások között leggyakoribb a fej-nyak, illetve a törzs tartása. A probléma általában újszülöttkorban, azaz az első 21 napban már észrevehető.

A fej-nyak aszimmetrikus tartását általában ferdenyaknak vagy torticollisnak szokás hívni, és itt két irányról kell leginkább beszélnünk:

Az egyik, amikor a baba leginkább egyoldalra néz, sokszor nem is képes átfordítani a fejét a másik oldalra magától. A másik, amikor fejét egyik vállára dönti. Ez a kettő együtt kombinálódhat, lehet akár az is, hogy a baba egyik oldalra dönt, de ellenoldalra néz, lehet az is, hogy mindkettő azonos irányba mutat.

A törzs aszimmetrikus tartásánál az látható, hogy a baba kicsit „kifliben” vagy „C-alakban” fekszik. Sokszor a törzs tartással együtt járhat egy ferdenyak tartás, vagy fordítva.

Ezeket a tartásproblémákat általában a lágyrészek különböző feszességei tartják fent. Mindenképp érdemes mihamarabb kezelni, ugyanis az egyik tartásprobléma idővel „magával húzza” a másikat, valamint a későbbi mozgásoknál is aszimmetriát okozhat (csak egy irányba forog, nem szabályos kúszás stb.) Tornával, nem túl sok kezeléssel jól, és viszonylag könnyedén javíthatóak az esetek nagy részében.

Lábdeformitások:

Nagyon sokféle lábdeformitással találkozhatunk (a lábat itt most bokától lefelé értjük), leggyakoribbak amikor kifelé „felcsapva” tartja a baba a lábát, illetve amikor befele felfelé fordul a talp, valamint az úgynevezett „sarlóláb”, amikor nem az egész láb áll valamilyen irányba, hanem a belső talpél sarlószerűen befelé hajlik. Ha bármi olyat látunk a lábon, amelyre felhúzzuk a szemöldökünket, érdemes elvinni szakemberhez a babát.

Hypotonia, spazmus

Ezekkel a kifejezésekkel találkozhattak már a szülők, mindkettőt az izomtónusra használjuk. A hypoton baba laza izomtónusú, aminek tünetei, hogy végtagjai, ízületei nagyon könnyen mozgathatók, nehezen tartja a fejét, nehezen csinál új mozgásokat, függőleges helyzetekben pl. üléskor/álláskor kicsit „összecsúszik”, vagy előre dől. Izomzata laza tapintatú, „tésztaszerű”.

A spasztikus jelzőt a hypotoniától ellentétesen, a feszes típusú izomtónusra használjuk. Ilyenkor a babát nagyon nehéz öltöztetni, végtagjait mozgatni, pelenkázni. Egy olyan érzetet kelt a baba, mintha az egész kis teste „egyben” lenne.

Mindkét tónusprobléma hatással lesz a későbbi mozgások fejlődésére, így fontos tornáztatni a babákat. Ezen felül a tónuszavarok a táplálásra, szoptatásra is hatással lehetnek.

A hypoton baba nehezen szopizik, nem tud megfelelően vákuumot képezni az arcizmok lazasága miatt, csorgathat, kifolyhat a szájából a tej.

A feszes baba szoptatása sokszor fájdalmas anyukának az arcizmok feszessége miatt, valamint a szopizás dinamikája itt sem lesz megfelelő a túl erős harapás következtében. Szoptatási nehézségekkel a DSGM-szakgyógytornász és szoptatási tanácsadó foglalkozik.

„Repülőzés”

Egy mindig felmerülő kérdés a nagyobb csecsemőknél az úgynevezett „repülőzés”. Ez alatt általában azt értjük amikor a 6-8 hónapos baba hason fekve alsó és felső végtagjait felkapja, és levegőben tartja úgy, hogy csak a hasa ér a talajra.

A repülőzés nem mindig jelent bajt! Meg kell különböztetnünk azt, miért repülőzik a baba. Két fajtát szoktunk látni, és mindkettő a csecsemőkori vagy ún. primitív reflexekből adódik.

A Landau reflex

Ez az úgymond „jó” repülőzés. A baba alsó és felső végtagjait a levegőben tartja, viszont mind a 4 végtag hajlítva van, és a háton nem látszik nagyfokú homorítás. Általában pár másodpercig tart, (ez elhúzódhat és gyakoribb lehet, ha a baba ingerült, sír, vagy unatkozik, és nem ér el játékot, esetleg fáradt) és a végtagjait kissé mozgatja is. Ha ez hosszabb ideig elhúzódik, vagy nagyon gyakori, lehetséges, hogy a hátizmok feszessége miatt kissé gyakrabban csinálja. A mozdulat és a reflex célja a medencekörüli és törzsizmok megerősítése, amivel felkészíti a kis testet a négykézláb helyzetre.

A tónusos labirintus reflex vagy TLR

Szintén egy csecsemőkori reflex, azonban az ezzel járó repülőzés eltér az előbb leírtaktól. Ezt a változatot akkor láthatjuk amikor ez a reflex fokozott, azaz gyakrabban és erősebben kiváltható a kelleténél. A baba a levegőben tartja mind az alsó, mind a felső végtagokat, azonban ezek feszesen nyújtva vannak, és nem mozgatja őket, a hát ívben hátra meghajlik, és hosszú 10-20 másodpercekig is tarthat. Ez problémás, ugyanis feszessé teheti az izomzatot, ami nehezíti a későbbi szabad mozgást, illetve a reflex erős perzisztálása később problémákat okozhat. (Nem megfelelő felállási technika, lábujjhegyezés).

Eltérő nagymozgás variációk

A kúszás:

A kúszás egy nehéz mozgás, az első olyan nagymozgásunk, amelyhez minden korábbi mozgáselemnek rendben kell lennie. Emiatt gyakori is a kúszás elmaradása, kitolódása, vagy a szabálytalan kúszási formák megjelenése. A babának úgy kell kúsznia, ahogy egy kiskatona teszi: ellentétes kar lábbal, váltva az oldalakat minden húzás után. Amennyiben eltérőt látunk ettől, az új mozgás első 1-2 hetében még nem kell szaladnunk terápiára, de ezután már érdemes. Leggyakrabban azt láthatjuk, hogy csak az egyik kart és lábat használja, vagy csak a két kar húz, esetleg két karral egy lábbal. Megfelelő gyakorlatokkal kialakítható a szabályos kúszás.

A mászás

A mászáskor a probléma az lehet, ha esetleg a baba alkaron támaszkodik mászás közben, vagy nem teljesen van négykézláb, és az egyik lábát kirakja oldalra, esetleg ún. „mackós” mászást látunk, amikor a két alsó végtag nyújtva van.

Felállás/állás

Állásba térdelésből, féltérdelésen keresztül kell megérkezni. Amikor a baba mindkét lábát egyszerre nyújtja és „feszítésből” áll fel, az nem megfelelő. Álláskor a lábujjhegyezés, és a bedőlő boka jelenthet problémát.

A bébikomp

A bébikomp, - bár segítő látszatot kelt azáltal, mintha járni tanítaná a csecsemőt – sajnos nem segít, hanem kifejezetten káros. A járásra és a függőleges helyzetre még nem felkészült kis testecskét kényszeríti bele pont ezekbe a helyzetekbe. Ezen felül rengeteg kisebb- nagyobb negatív hatása van, amikről szerencsére már több cikket is olvashatunk az interneten.

Végszó

Végszóként fontos megjegyezni, hogy minden helyzetbe akkor helyezzük a babánkat, amikor már képes azt önállóan is végrehajtani. Tehát a még egyedül felülni nem képes babát ne ültessük, valamint ne állítsuk, járassuk.

Ha a fent olvasottak bármelyike ráillik a babánkra, nem kell megijedni! Inkább örüljünk, hogy felismertük őket, és mihamarább vigyük el egy szakemberhez, aki pontosan diagnosztizálhatja a problémát, és tudja kezelni, valamint tanácsokat adni, amivel mi is segíthetünk otthon a picinek.

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy problémát találtunk, vagy valami olyat látunk, amit itt nem olvashattunk, akkor se habozzunk, inkább vizsgáltassuk ki, ugyanis az időben megkezdett kezelés rengeteg későbbi fejfájást előzhet meg, valamint hamarabb eredményre vezet. Legrosszabb esetben megnyugtatnak, hogy minden rendben a babánkkal, és az sosem felesleges!

Írta: Lázár Márk, DSGM-szakgyógytornász
Tel.: 06/70/941-3932