Van két dolog, amikből szinte biztos, hogy minden családnak jutott valamennyi az ünnepek alatt, és amikről talán nem is gondoljuk, hogy mennyire hasznosak, az meg pláne nem jut eszünkbe, hogy ajándéknak lássuk őket.
Az ünnep egyik ilyen fontos ajándéka a családi együttléteink alatt elhangzó családi történeteink. Biztos, a legtöbbje már a könyökünkön jön ki, bár "az újszülöttnek minden családi történet új", tehát fontos ezeket a történeteket újra és újra elmesélni az új családtagoknak is, azaz a gyerekeknek és a családba párkapcsolat révén bekerülő új rokonoknak. Emellett a magam tapasztalata az, hogy érdemes sokadszorra is aktívan hallgatnunk a régi történeteket, tehát jó, ha ilyenkor kérdezgetünk is, mert a legrégibb történetekről is mindig kiderülhetnek újabb, izgalmas részletek – én például így tudtam meg nemrég, hogy a háború alatt a meneküléskor azért nem maradt teljesen kifosztott édesanyámék családja, mert nagymamám ékszereit az akkor négyéves nagybátyám macijába varrták. Banális? Lehet, de nekem szívszorító ezt a képet magam elé képzelnem.
Szüleim halála óta próbálom összegyűjteni ezeket a történeteket a gyerekeim, unokáim számára és szomorúan látom, hogy milyen részlethiányosak a családi történeteink és sajnos már alig van kitől kérdeznem. Érdemes hát kérdeznünk, ha még van kitől. Azért is, mert mindenki szereti mesélni a maga történeteit, így lehet az is egyfajta ajándék, ha lehetőséget adunk a nagyszüleinknek, szüleinknek a mesélésre. A „minőségi időnek” talán ez a legszebb, legmeghittebb és egyik legősibb formája. Ilyenkor még a nagybetegek is felelevenednek, csillogni kezd a szemük és erősebb lesz a hangjuk.
Az igazi ajándékot mégis a hallgatók kapják. Az Emory Egyetem kutatói egy 20 kérdésből álló teszttel vizsgálták, hogy kamaszok mennyire ismerik a családjuk történetét és szoros, pozitív kapcsolatot találtak a válaszadók érzelmi jólléte, a személyiségük fejlettsége valamint a teszt eredményeik között. Természetesen, nem csak az adatok ismerete a fontos, hanem az, hogy a családi együttlétek, a történetek mesélése, a családi értékek átörökítése a jól működő családok jellemzője, így ez a tudás valójában ezeknek az elemeknek a meglétét jelzi, vagyis azt, hogy egészséges a család.
A másik hasznos karácsonyi ajándékunk, - vagy legalábbis azzá válhat, - az ünnepek alatt kialakuló kisebb-nagyobb konfliktusaink. Kicsit félve írom ezt a mondatot, magam is "nyalogatom" még néhány sebemet, pedig összességében igazán gyönyörű szép volt az ünnepünk. De volt azért néhány fájó pont: bizonytalanságok, félreértések, elmaradt telefonok és ölelések. Nem vészes egyik sem önmagában, de összességében azért több annál, hogy el tudjak siklani felettük. Közben tipródom persze, hogy érdemes elmaradt telefonokon rágódnom, miközben emberek milliárdjainak nap mint nap meg kell küzdeni ük a betevő falatért, az ivóvízéért és a túlélésért? Ismerősek ezek a dilemmák?
Fontos megtalálnunk az egyensúlyt, mert ez a logikusnak hangzó érvelés megfoszthat minket attól, hogy a konfliktusainkból ajándékok váljanak. Ha nem elemezzük ki a feszültségeinket, fájdalmainkat, akkor a konfliktus „csúnyácska hernyójából” sosem tud kibontakozni a magunk és kapcsolataink fejlődésének "gyönyörűséges pillangója". Huh! Giccses? de kifejező ez a kép. Valóban, tekinthetjük a konfliktusokat a fejlődés katalizátorának, ezért fontos, hogy megfelelően kezeljük. őket.
A konfliktuskezelésnek persze nagyon kiterjedt irodalma van , rengeteg oldalról vizsgálják a témát, ízelítőül néhány szempont. Friedrich Glasl konfliktuskutató a konfliktusok 9 szintjét 3 szakaszba sorolja. Az első szakaszban (lehangoltság, vita, egymás kerülése, egyeztetés elmaradása) még lehetséges a "nyer-nyer" megoldás. A második szakaszban (koalíció, tekintélyek harca, ultimátum) már csak az egyik fél lehet a "győztes" és általában ehhez is szükség van egy külső, semleges közvetítő segítségére. Fontos látnunk, hogy a második szakasz azzal kezdődik, hogy "szövetségeseket" keresnek, akivel közösen szidják a másik felet. Ha szeretnénk tehát megmaradni abban a szakaszban, ahol még kölcsönösen nyerhetünk, akkor ezt mindenképpen kerüljük. A harmadik szakaszban már mindenki csak vesztes lehet, itt már mindkét fél pusztító sőt önpusztító módon viselkedik és ezt már csak külső hatalom (főnök, bíróság, stb.) tudja lezárni vagy legalább leállítani.
A közös átbeszéléshez érdemes szem előtt tartanunk Thomas Schmidt MONDD módszerét.
M Mutasd a saját látásmódod
O Oszd meg a másikkal, hogy hogyan hat rád
N Nevezd meg érzéseidet
D Derítsd ki a Másik látásmódját
D Definiáld a végső következtetéseket
Persze, nem is olyan könnyű egy ilyen beszélgetést létrehozni, nem igazán ismerek olyan magyar családot, ahol napirenden lennének az ilyen önértékelések, konfliktuskezelési együttlétek. Pedig ezek is nagyon fontosak és hasznosak és talán szerencsésebb, ha már akkor megállapodunk ezek "szabályaiban" (hol, mikor, miért, kikkel, hogyan, stb.), amikor még nincs konkrét – komolyabb - konfliktus.
Bruce Feiler arról tartott nagysikerű TED előadást, hogy hogyan lehet a nagy multiknál sikerrel alkalmazott Agile módszert a családokban is használni. nagyon fontos eleme a módszernek a heti családi találkozók, melyeken 3 kérdést tesznek fel a családtagok:
- Mi volt jó?
- Mi nem volt jó?
- Mit szeretnék tenni, hogy javítsam, ami nem volt jó?
A több felvetett témából azután közösen választják ki azt a kettőt, amire az elkövetkező héten fókuszálni fognak.
Túl vagyunk a Karácsonyon, rakosgatjuk az ajándékainkat, az emlékeinket... Szép volt jó volt. Elég volt?
Magunkban is jó ilyenkor helyre tennünk a dolgokat, nemcsak a lakásban. És ha már minden (vagy majdnem minden) a helyén van, az ünnepek után jönnek a hétköznapok, most már nézhetünk előre, az új év új céljai felé.
Sok sikert kívánok hozzá!
Hoós Rita, kommunikációs tréner
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
