Az Otthon Segítünk Szolgálat keretében 5 évig "dolgozhattam" picigyerekek közelében. Életem legszebb évei közé tartoznak ezek. Előtte 10 évig hasonló munkám volt Amerikában, ahol a világ minden nemzetisége megtalálható. Volt fekete szemű török kisfiam, Bahadir, japán Tomoco és Rioko, mexikói kicsi Paula, nepáli Subur, chilei Isabelle, kínai Szü-Szán, amerikai Miles, Gabriel, Paul, Claire, Suzanne – nem is tudom mindet felsorolni. A legkisebbek még saját nyelvüket sem beszélték, így megengedték a szülők, hogy magyarul is beszéljek hozzájuk. Szívmelegítő volt hallani, mikor magyarul megszólaltak… Én meg angolul tanultam a nagyobbaktól. Merem állítani, nem kell a nyelvet beszélni ahhoz, hogy megszokjanak, megszeressenek és a végén pót-nagymamának is elfogadjanak a gyerekek. Mindegyik egyformán tud szeretni és ölelni, legyen bármilyen nemzetiségű. Mindegyik csodálatos és szeretetre méltó. A gyerekszeretet világnyelv. Érthető és érezhető… és megismételhető, ha újra és újra találsz egy új családot az új babákkal.
El tudod képzelni, hogy lehet más gyerekét is sajátként szeretni? Próbáld csak ki!
Menj el hozzájuk, ülj le a gyerekek mellé. Hallgasd a csacsogásukat. Nézzed, hogyan játszanak. Egyszer csak észrevesznek, kezdenek belevonni a kis életükbe. Mesélnek neked, mondókát, éneket tanítanak. Millió kérdéssel ostromolnak. Te meg csak hagyd, hogy lassan-lassan "örökbe fogadjanak". Menjetek le együtt a játszótérre, varrjatok babaruhát. Süssetek palacsintát vagy főzzetek együtt finom túrógombócot. Akár kezdjetek el angolul vagy németül tanulni. A gyerekek minden új kezdeményezésnek örülnek, minden újra fogékonyak. És egyszerre észreveszed, hogy részesei az életednek és szomorú vagy, ha válni kell. Erre többször is volt már példa az elmúlt öt év alatt… De újra lehet kezdeni, nem szabad abbahagyni, keresni kell új családot. Megint lehet elölről kezdeni, lehet új puszikat, öleléseket kapni, amitől boldog leszel, és nagyon-nagyon gazdagnak érzed magad.
Annyit mondhatok, hogy én ebből nem szeretnék kimaradni.
ZIZA
Budapesten születtem ugyan, de édesapám foglalkozása miatt nagyon sok helyen laktunk az országban. Két lány testvérem volt, a fiatalabb húgom sajnos agydaganatban elhunyt, a középső testvérem Kanadában él 35 éve. Két gyermekem született, Zoltán – egy méhen kívüli terhesség után, rettegve, hogy lehet-e még gyerekem – és Beáta. Sajnos a férjem azt hitte, hogy mivel ő az erősebb, veréssel is nyomatékossá teheti akaratát. A 25. születésnapomon úgy megvert, hogy azonnal összepakoltam. Ezután egyedül neveltem a gyerekeimet, de el kellett költöznünk, hogy nyugalmunk legyen. Lányom Pécsre jelentkezett főiskolára, itt is ment férjhez és jöttek az unokák. Egyszer, a látogatásom után, a már várandós lányom sírva integetett a busz után, amivel hazafelé utaztam. Akkor döntöttem el, hogy leköltözöm Pécsre. Nagy boldogság volt nagymamának lenni, napi kapcsolatban lenni velük. Időközben a fiam is megnősült és egy szépséges kislányuk született, aki Down szindrómás. Hogy a nagyobb unokák el tudják fogadni, és ne csodálkozzanak, hogy a pici más, többször elutaztam a lányom gyerekeivel hozzá. Idén megszületett a negyedik unokám, azonban a lányomék elköltöztek Szombathelyre, így egyedül maradtam Pécsett.
Nagy űr támadt bennem, itt maradt a segítésre vágyó kezem és a szeretettel csordultig teli szívem. Unokáimhoz gyakran megyek, de a távolság azért nagy.
Nagy szerencsémre megláttam a Tv-ben az Otthon Segítünk Szolgálat kisfilmjét. Rögtön tudtam, hogy ezt „nekem találták ki”. Nagyon élveztem a foglalkozásokat, ahol sok segítséget kaptunk a szolgálat mibenlétéről, szerepünkről az idegen családokban. Hiszen más dolog a saját családunk életében részt venni, mint másoknál megérteni az ő szokásaikat.
Már voltam is segíteni és nagy öröm, hogy hasznosnak érzem magam. Mivel szeretettel mentem és úgy is fogadtak, mindig várom a következő látogatást. Jó dolog, hogy valakinek tudunk segíteni, mivel a mai nagyszülőknek dolgozniuk kell. Ráadásul nem érzem feleslegesnek magam.
Azt kaptam, amire vágytam, szeretetet, elfogadást. Ezt tiszta szívből viszonozom is.
ÉVA
Az önkéntesek teljes nevét a családok védelme miatt nem írtuk ki – fel van az már írva aranybetűkkel!
Forrás: Részlet: Az Otthon Segítünk Alapítvány "10 év a családok szolgálatában" című kiadványból
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
