Az utazás több annál, mint hogy megnézzük a látnivalókat, fotókat készítünk, élményekkel töltődünk, emlékeket gyűjtünk. Az utazás a programokon túl találkozásokat is jelent más kultúrákkal, más emberekkel, de a komfortzónából kilépő önmagunkkal is. Kizökkent a megszokott körünkből, a bőrünkön érezzük, tapinthatóvá válik, amiről eddig hallottunk, vagy éppen rádöbbenünk, hogy egészen más a valóság, mint amit a média közvetít. Amit átélünk, beleivódik a mindennapokba is.
Idén ezeket tanultam:
Fedezz fel valamit a kitaposott ösvényen kívül!
A turisták által járt útvonalak, a szuvenír boltokkal és éttermekkel szegélyezett, a kötelező látványosságokhoz vezető túlzsúfolt helyeken kívül is érdekes dolgokat fedezhetünk fel. A város igazi arcát, a valódi életét ezeken a járatlan utakon lehet megpillantani, ahol időnként párhuzamos valóságba csöppenhetünk. Bárhol is járunk, tapasztalatot szerzünk.
Tágul a horizontom, ha időnként kilépek a szokásos, sokak által követett megoldásokból és ismeretlen utakat próbálok ki.
Többet kibírsz, mint gondolnád
15-20 km-t gyalogolni naponta, aludni a repülőtéren, autóban, földön, órákig sorban állni a tűző napon, bőrig ázni a hegyekben csak utólag tűnik jó kalandnak. De a komfortzónából való kilépés, a fizikai és lelki határaim feszegetése által értékes tapasztalatokkal és felismerésekkel leszek gazdagabb. És van mit mesélni itthon…
Vedd észre a csodát!
Utazás közben nyitott szemmel járunk, érdeklődve keressük a lenyűgöző látnivalókat. Megcsodáljuk az ősi várakat, égig érő katedrálisokat, hegycsúcsokat, a tenger hullámait.
Miért ne tenném ugyanezt itthon is? Keresem, észreveszem és értékelem a „csodát” a hétköznapokon. A környezetemet próbálom más szemmel – az utazó szemével – nézni.
Kell egy kis kreativitás a problémamegoldáshoz
Egy utazás szervezésekor nem tudunk mindent előre megtervezni. Előfordulnak váratlan kihívások, kellemetlen események, ijesztő fordulatok. Ilyenkor szükség van a rugalmasságra, a nyitottságra, praktikus és kreatív megoldásokra. Megtanulunk az új helyzetekhez és másokhoz is alkalmazkodni.
A nehéz helyzetekben pánik helyett nyugalomban próbálom megtalálni a legjobb megoldást. A „dobozon kívüli” gondolkodás, a kreatív módszerek sokat segítenek.
"Az utazás és helyváltoztatás lendületet ad az elmének." (Seneca)
Legyen élmény a tanulás!
Az utazás során észrevétlenül tanulunk, több „tantárgy” is előkerül, pl. földrajz, természetismeret, történelem, művészettörténet, idegen nyelvek. Évszázados falak, műemlékek és természeti kincsek között járva, szórakozva gyarapodik a tudásunk. Minden ház, város, táj mesél.
Gyerekeinknek is könnyebben fogyasztható így a sok ismeret, hiszen szórakoztatóan és nem tankönyvszerűen tanulhatnak a világról. Az iskolában megszerzett tudásukat a gyakorlatba is átültethetik, alkalmazzák, testközelből látják, kipróbálják.
A mosoly az a nyelv, amit mindenki ért
Fontos a nyelvtudás, hasznosak a fordítóprogramok, de így sem kerülhetjük el a kommunikációs problémákat.„Két ember között a legrövidebb út egy mosoly” – tartja a mondás, és ez nemcsak az utazásra igaz. A barátságos, kedves hozzáállás lebontja a kulturális, nyelvi és egyéb akadályokat.
Ismerd meg önmagad!
Az utazás számomra egy önismereti út, egy belső utazás is, mert tükröt tart elém: ilyen vagyok, így viselkedek különböző helyzetekben, filterek nélkül, megterhelő és örömteli pillanatokban. (Erről a családom is visszajelez…)
Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. „Az önismeret olyan utazás, aminek soha sincs vége.”
Légy jelen!
Kikapcsolódni a mindennapok körforgásából és bekapcsolódni valami izgalmas kalandba. Könnyebb megvalósítani ilyenkor a sokat emlegetett „tudatos jelenlétet”, amikor nem rágódom a múlton és nem aggódom a jövő miatt, hanem élvezem a jelen ajándékait. Nem csak a célpontra koncentrálok, hanem a kipipálandó látnivalók mellett (helyett) megélem a pillanatot. Céltalanul barangolni, leülni egy padra, nézni a tájat…
Ezt gyakorlom itthon is, a tudatos tervezés mellett helyet adok a spontaneitásnak. Nemcsak a zarándoklatokra igaz, hogy „az út maga a cél.”
Nincs szükség annyi holmira
Az utazás előtti pakolás fő kérdése: mit vigyek magammal és mit hagyjak otthon? A kis utazótáskában csak a legfontosabb holmik férnek el, de kiderül, hogy ez bőven elég! A "nélkülözheteten" cuccok nem hiányoznak.
Aki már költözött, jól tudja, hogy mennyi felesleges tárgy halmozódik fel a lakásban. Kevés dologra van igazán szükségem. Az utazás élménye pedig mindig velem marad.
A valódi sztori sokkal érdekesebb, mint az Insta-sztori
Az „itt jártam” posztok (az élmény „kötelező” megmutatása) a nyaralás napfényes oldalának pillanatfelvételei, de az utazáshoz hozzátartozik annak fárasztó, megterhelő, időnként pocsék oldala is. Amitől érdekes, emlékezetes és egyedi, vagyis valóságos, az kimarad a megosztott képekből, sztorikból.
A felhők felett mindig kék az ég
Felülről egészen másképp látszik a világ, jobban összeáll a kép. A viharfelhők felett pedig süt a nap.
A lefelé néző, földhözragadt gondolkodás helyett érdemes időnként felfelé tekinteni, felülemelkedni, tágabb perspektívából szemlélni a dolgokat. Pl. Ennek a problémának lesz-e jelentősége 5 év múlva?
Mindenütt jó, de…
…a legjobb otthon. Amilyen jó menni, ugyanolyan jó hazajönni is, örömteli a levegőből meglátni a Balaton sziluettjét, Budapest látképét. Ahogy a költő írja: „szívem, mint a csillagmotor húz hazafelé.”
Nagyszerű világot látni, inspirálódni, megismerni más országokat, kultúrákat és ebből a nézőpontból másképp szemlélni a sajátunkat. Megtanulom értékelni mindazt, ami addig természetes volt itthon, hiszen külföldön megtapasztaltam a hiányát. Visszatérve másképp látom nemcsak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Örülök annak, ami az enyém.
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
