Minden gyerek rajong a mesékért, de a világot bejárt óriásos, tündéres, erdei mackós történeteken túl a gyerekek különösen lelkesednek azokért, amelyek a saját életükről és környezetükről szólnak.
Mindegyikük szívesen hallgatja apa és anya kibontakozó szerelmének meséjét, az első randevúktól a házasság csodálatos pillanatáig (ugye milyen szépen ki tudjuk színezni ilyenkor a kamaszkori bohóságainkat…), a saját születése körüli eseményeket, hangsúlyt téve a nagy várakozásra, hogy mennyire nagyon vártuk őt.
A mese a gyermekek számára elengedhetetlen szellemi táplálék az egészséges testi-lelki fejlődésük során. A Mikulás, Jézuska és az Angyalkák éppúgy hozzátartoznak az ő kis mesevilágukhoz, mint a hétfejű sárkány, vagy a jó tündérek.
Persze azon én is elgondolkodom évről-évre, hogy nekem még milyen jó volt ez az álomvilág, de vajon ez a mi gyerekeinknek is megadatik-e?
Hiszen október végén a Mikulás megjelenik a szupermarketek polcain, és december 1-jétől láthatjuk őt az utcákon, bevásárlóközpontokban... Mire eljön a várva várt 6.-a, a nagy nap, addigra már sokszor átélik azt az édes bizsergető izgalmat: jön a Mikulás az oviba, majd anya vagy apa munkahelyére, a játszóházba, a a kisboltba, és akár a saját otthonunkba is…De akkor most mennyi Mikulás is van?
Az én gyerekkoromban még hagyományosan teltek az ünnepek, este szépen kitakarítottuk a cipőnket, kitettük az ajtó elé vagy az ablakba, és alig akartuk lehunyni a szemünket, mert szerettük volna meglesni a Télapót, de ő olyan későn ért mindig oda…
Aztán emlékszem, amikor már nagyobb voltam és tudtam, hogy a Télapó csak a szívemben él, én akkor is ugyanolyan izgalommal vártam, és a titok kiderülte után már én is nagy izgalommal dugtam el a szülők cipőjében egy-egy csokit. Kiskamaszok voltunk, de mégis igényeltük, hogy élhessen tovább ez a csodás mesebeli világ bennünk...
A pici gyermekemnek nagyon sokszor elmeséltem a mi Mikulásos élményeinket és még csak két éves volt, amikor nagy izgalommal a lakás összes cipőjét (persze koszosan) felcipelte a szobájába és kipakolta az ablakba.
Akkor értettem meg igazán, hogy mennyire fontos neki ez az álomvilág, hogy ez biztonságot ad számára. Ma már kezdi kérdezgetni, hogy anyu, te tetted az adventi zsákba a kis ajándékot vagy a Télapó? Ilyenkor visszakérdezek, szerinted ki tette oda? És mosolyogva azt mondja halk elcsukló hangon, hogy a Mikulás, de én tudom, ő már kezd megérni a valóságra... De még mindig jól érzi magát ebben a mesevilágban és én nem is szeretném még kiragadni őt ebből.