Amikor először hallottam felnőtt színező könyvről, azt gondoltam, hogy a világ kifordult a négy sarkából és lassan már nincs, amit ki ne találtak volna…és akkor, karácsonyra, valamilyen oknál fogva több rokonomnak és barátnőmnek színezőt vettem. Felnőtt színezőt. Bevallom, aztán magamnak is maradt egy. Persze véletlenül.
Az ünnepek alatt gyakorlatilag nem volt időm ránézni sem, azonban január első hetében, egy betegségekkel teli héten, a kezembe akadt a könyv. Hosszú hónapok óta nem fordult elő velem hasonló, de türelmem és időm is volt, hogy kinyissam és elkezdjek - csak úgy véletlenszerűen - színezgetni benne.
Soha nem voltam a meditatív, pihentető és „stresszoldó hatású” programok híve. Valahogy ezek mindig elkerültek. (Három kisgyerek és munka mellett vajon kinek van ideje relaxálni?!)
A színezés azonban egy pillanat alatt magával ragadt. Azt vettem észre, hogy arra koncentrálok mit, milyen színnel és hogyan festek ki, mi következzen és milyen szép lesz a végeredmény. Negyed óra múlva arra lettem figyelmes, hogy csemetéim körém gyűlnek, és mint egy különleges teremtésére a földnek, úgy néznek rám. „Anya színezhetek én is?” „Anya, mit csinálsz?” „Én is ebbe szeretnék színezni” „Segítek neked!”
Én pedig mint egy érzékeny oroszlán (bevallom) közöltem velük, hogy NEM, ez az ÉN színezőm TI színezzétek ki a saját könyveteket…és ezt komolyan is gondoltam.
Forrás: csaladhalo.hu, Foto: Pixabay
A teljes cikk továbbolvasásához kattints ide!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges