Két típust figyelhetünk meg az emberek között reakciójuk tekintetében, ha kudarc vagy nehézség éri őket.
Egyikük összetörik, lemondóvá válik, saját magát okolja a történtekért, s előfordulhat, hogy feladja.
A másik típus felszívja magát, várja a következő kihívást, motivált és eltökélt tud maradni. A fenti különbségeket az egyének szemléletmódjával, gondolkodási módjával magyarázta kutatásaiban Carol S. Dweck.
Rögzült szemlélet
A rögzült szemléletmóddal rendelkező ember sikereit saját tehetségének, képességének tudja be, amihez az állandóságot kapcsolja, s mivel kevésbé rugalmas, ezért a kudarcok esetén saját magát hibáztatja, saját személyiségében érzi sértve magát. Vagy másokat, illetve a külső körülményeket okolja a kudarc miatt.
A kritikát is nehezen viselik ezek a negatív élmény hatására könnyen lemondóvá váló emberek. Kerüli a kihívásokat, könnyen feladja, ha akadályokba ütközik. Az erőfeszítéseket feleslegesnek tartja, mások sikerét saját magára nézve fenyegetőnek tartja.
Fejlődési szemlélet
A fejlődési szemléletmóddal rendelkező emberek mindig a bele fektetett munka mentén ítélik meg kudarcaikat és sikereiket, ha sikertelenek, akkor onnan közelítik meg, hogy kevés energiát fektettek bele, még tanulniuk, gyakorolniuk kell.
Ők a hibákat az élet természetes velejáróinak tartják, amik csak még elszántabbá teszik őket, s annál inkább igyekeznek még többet tenni a következő siker érdekében, tanulnak a hibáikból.
Onnan közelítik meg az élet feladatait, hogy mindig tudnak mit tanulni, mindig tudnak még több energiát és erőfeszítést beletenni. Keresik a kihívásokat, ha akadályokba ütköznek kitartanak, igyekeznek még többet beletenni. Mások sikere inspirálja ezeket az embereket, a kritikákat saját fejlődésük érdekében igyekeznek felhasználni.
Érdemes tehát tudatosan szemlélni gondolkodásunkat, reagálási módjainkat, s ha úgy érezzük, hogy rögzülten gondolkodunk, akkor törekedni feladataink fejlődésközpontú megközelítésére.
A fenti szemléletmód az élet minden területén jelen van, így ha fejlődni akarunk benne, akkor jól használhatjuk legyen szó gyermeknevelésről, tanulásról, sportról, emberi kapcsolatokról. Tartósan úgy tudunk motiváltak maradni, ha fejlődés fókusszal közelítjük meg életünk eseményeit.
A szülők befolyásolják, hogy a gyermekben melyik gondolkodásmód alakuljon ki
Ha gyermekünket folyamatosan a merev, rögzült kategóriák mentén értékeljük, akkor kialakul benne az a hiedelem, hogy ő „okos”, vagy „buta”, tehát a tudására és saját személyiségére egy állandó kategória mentén tekint. Ilyenkor ha kudarc éri, akkor el is intézi saját magában annyival, hogy ő nem elég okos hozzá, s a későbbiekben meg sem próbálja….
Ha az erőfeszítését dicsérjük egy tevékenysége kapcsán, akkor elhiszi, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, ha még többet és többet tesz bele, akkor bármit képes lehet elérni.
Gyerekkel való kommunikáció során tehát többségében ne az intelligenciát, képességet dicsérjük, hanem a gyermek által belefektetett energiát.
Így hatással lehetünk arra, hogy gyermekünk is fejlődés fókusszal közelítse meg az életben a feladatait.
Ha abban hisz, hogy okos, jók a képességei, de kevésbé törekszik belefektetni energiát és erőfeszítéseket a tevékenységeibe, akkor a rögzült szemléletmódban fog megrekedni. Ha fejlődés központúan gondolkodik, s tudja, hogy azon múlik, mennyi energiát tesz bele, akkor a kudarcokon is könnyebben átlendül, ahelyett, hogy saját magát hibáztatná miatta.
Felhasznált irodalom: Carol S. Dweck „Szemléletváltás” (HVG Könyvek Kiadó 2019)
Nigel Holmes ábrája
Carol S. Dweck „Szemléletváltás” (HVG Könyvek Kiadó 2019) 357. oldal
Szerző: Teveliné Horváth Melinda
okleveles pszichológus, sport szakpszichológus, pedagógus, terápiás kutya felvezető, life coach
https://www.facebook.com/tevelinemelinda/
- KAPOSVÁRIMAMI -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
