A játék fejleszt?
Nagyanyáink nem gondolták volna magukról, mikor a porban főzőcskézték a sárlevest és a falevélfőzeléket, hogy közben fejlesztették volna magukat. Mint ahogy a legtöbb felnőtt nem is gondolja végig, hogy a gyerekek játék közben mennyi hasznos dolgot tapasztalnak és tanulnak meg, és hogy valójában ilyenkor őrületes tempóban fejlődnek. Az ártatlan homokozás, hintázás, futkározás fejleszti az izmaikat, mozgáskordinációjukat, egyensúlyérzéküket, és még sorolhatnánk. De melyik eszköz miben segít, mire van hatással?
A mászóka, a hinta, a homokozó igaz, játszótéri eszközök, de mégis fontos kellékei a gyerekek egészséges fejlődésének. A játszótér nem csupán a már korábbi cikkünkben említett társas kapcsolatok, de a mozgásfejlődés, az egyensúlyérzék és az ügyesség alakulásában is rendkívül fontos.
Mikor melyiket használjuk? Melyik miben fejleszt?
A homokozó
A legkreatívabb helyszíne a játszótérnek. A homokban lehet a legszabadabban alkotni és rombolni. Ha még fagyit vagy sütit is készít, esetleg feldíszíti, megnyugodhatunk, hogy az érzelmi fejlődése is jól halad. Nagyon bíztató, ha akár órákig tesz-vesz, alkot a homokban. Ha már kisgyerekként is el tud mélyülni, az iskolában csak előnyére válik majd. A sarazást a legtöbb szülő utálja, mert igazi koszos tevekénység, pedig roppant hasznos! A maszatolásról, dagonyázásról, a környezetünkben található anyagok textúrájáról is tapasztalatokat kell szerezni, erre pedig a homokozó az egyik legalkalmasabb helyszín.
Biztonságosan ülni tudó kortól ajánlott
TIPP: a strandon, az otthoni homokozóban fantasztikus csatornarendszereket lehet csinálni. A víz hűti a gyerekeket a kánikulában, és megtanulnak együttműködni, kombinálni, tervezni, megismerik a víz tulajdonságait. Még tűzhányót is csinálhatunk egy homokba ásott, szódabikarbónával megtöltött félliteres palackból.
A hinta
Már az egészen kicsi babák is szeretnek hintázni, aminek számos oka van. A hintázás ritmusossága az anyaméh oltalmát idézi, oldja a belső feszültséget, a szorongást és fejleszti az egyensúlyérzéket. Az egyensúlyérzék nemcsak a mozgásban, sportban fontos, de elengedhetetlen lesz később az írás-olvasás megtanulásához. A ritmusos, hintázó mozgás segíti az egyensúlyérzék fejlődését, serkenti az agy működését, erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatot, segíti a gyermek koordinációs képességének fejlődését, sőt még a gondolkozását is pozitívan befolyásolja, azaz az egész idegrendszerre hatással van.. Az agykéreg koncentrációért felelős részét stimulálja, a figyelemzavaros, tanulászavaros gyermekek fejlesztésére optimális. Maga a lökdösés csak számunkra monoton feladat, a kicsinek izgalmas játék, hiszen a távolodás-közeledés alatt tanulja meg, hogy anya mindenféle pozicióból nézve ugyanaz a személy marad. Miközben előre lendül a hinta, meg-meg lehet csikizgetni a hasát, oldalát, énekelgethetünk… nekünk sem lesz olyan unalmas.
Nagy változás, amikor megtanulja saját magát lökni, komoly fejlődés, hiszen ehhez össze kell hangolnia felsőteste, lábai és feje ellentétes mozgását.
TIPP: A hintázás megtanulásának elindításához álljunk szembe a hintával, kérjük meg a gyerkőcöt, hogy mikor előre lendül a hinta, rúgjon a magunk elé nyújtott tenyerünkbe, így ráérezhet a ritmusra, és hamarabb érez rá az egyedüli hintázásnál is a váltott ütemre. Ha nem is tudtok játszótérre menni télen, klassz beltéri babahintákat lehet kapni.
Előfordulhat, hogy a gyermek fél a hintázástól. Ha ez hosszabb idő után sem változik, érdemes elvinni orvoshoz, lehet, hogy az egyensúlyérzékeléssel van gond.
Bébihinta: akár hat hónapos kortól
Laphinta: négy-öt éves kortól
Futkározás
Sok gyerek az egész napi bezártság, kötöttség után csak futkározni akar. A jó játszótéren ezt is megteheti, de akár a park is elég hozzá. Futás közben fejlődik a mozgáskoordináció, a ritmusérzék, az izmok és a tüdő. A kicsikbe genetikailag kódolva van a futkározás, szinte "kényszeresen" futniuk kell: az agyi idegpályák összekötését segíti elő. Ranschburg Jenő több helyen nyilatkozott róla, hogy a 3 éveseknek minnél többet kell futkároznia ahhoz, hogy az iskolában majd koncentráltan tudjon ülni. Ne feledkezzünk meg a futás monotóniájában rejlő nyugtató erőről se. Túlfeszített, fárasztó nap után a felnőtteknek is jót tesz. Ha pedig többen is együtt futkosnak, pl. fogócskáznak, cicáznak, akkor ez már közösségi játékká válik, jó alkalom a barátkozásra, ismerkedésre.
Mérleghinta
Nemcsak jó alkalom az ismerkedésre, a barátkozásra már kiskorban is. De remek közösségi élmény is, hiszen kell hozzá egy játszótárs. A billenési pont érzékelése egyensúlyozást és koncentrációt igényel, alkalmazkodniuk kell egy másik gyerekhez. Miközben le-fel lökik egymást a gyerekek, fejlődik a ritmusérzékük, sőt, megtanulják külön-külön megfeszíteni az izmaikat: míg lábuk ellazításával tompítják az óhatatlanul bekövetkező apró ütéseket, továbbra is feszesen kell kapaszkodniuk, ez a fontos lépcsőfokatesttudat fejlődésének.
A hinta magasságától függően másfél-három éves kortól
Mászóka, függőhíd, kötélhágcsó, pókháló
A rajtuk való játék közben fejlődik a szem-kéz és szem-láb koordináció, az egyensúlyérzék, a nyak, hát, csípő és a kar izomzata, javítja a testtartást.
Jó hatással van a gondolkodásra: előre el kell tervezni a következő láb vagy kar mozdulatot, milyen magasan van, és ez veszélyes-e számára. Játszva tanulja meg a térben tájékozódást. A legtöbb gyerek kezdetben jobban szereti a merev mászókákat, kiszámíthatóbbak számukra. De a bátorsággal nő a kíváncsiság is, és később jobban fogja élvezni a mindig mozgásban lévő hálós változatokat. Sikerélményt ad, nő az önbizalom, mikor győztesen kerül ki egy-egy félelmetes, bonyolult helyzetből.
A mászóka jó hatással van a gyerekek felfedező-képességére is, a kíváncsiságra apellál: Gyere, mássz, nézd meg, milyen a világ innen fölülről!
Csúszda
A szélsebes száguldás élménye félelmetes, mégis ez a legnépszerűbb játék, hiszen itt a veszély, a kihívás mértéke a gyerek irányítása alatt áll, ezért biztonságos. Ha nincs sok baba a homokozóban, és elég a homok a csúszda alatt, érdemes arra biztatni, próbáljon ki többféle csúszási módot is. Nemcsak ülve, hanem hason, háton fekve is le szabad csúszni, sőt nem számít rosszalkodásnak a fejjel lefelé csúszás sem. Ebben az esetben például magasra kell tartania a fejét, és ezzel erősödik nyakának és vállának izomzata, ami jól jön majd az iskolában, amikor írni kezd. És miközben előretartott kezére érkezik, megtanulja, hogyan is kell ügyesen esni.
Egyéves kortól
Trambulin, ugrálóvár
A legnagyobb kedvencek ezek a dühöngők: az ugrálásra, csúszkálásra, és tombolásra ideális helyek. Az egyik legfárasztóbb, mégis leghatékonyabb fejlesztőeszköz. Az ugrálás erősíti az izmokat, az egyensúlyérzéket, megalapozza a testtudatot és a jó testtartást is. Fontos, hogy kialakuljon a jó ugrástechnika és az eséstudás is. Néhány gumiasztalos gyakorlás után hamar szert tesznek a gyerekek akkora biztonságra és jártasságra, hogy gyakorlatilag nem áll fenn sérülésveszély.
Négy-öt éves kortól
Labdázás
A labdából sosem elég, méretben, színben, anyagban annyi, de annyi féle van, hogy folyton egy újat szeretnének a gyerekek. Számtalan játékra lehet felhasználni: az ülni tudó baba imádja, ha gurítjákneki, a totyogók már maguk gurítják, pofozzák, rugdalják, míg a nagyobbak dobálják, rúgják, pattogtatják. Mindezzel fejlődik mozgásuk, javul a szem-kéz összerendezettsége. A nagyobbak már fociznak, kidobóst és más csapatjátékokat szeretnek játszani, ennek pedig lélektani ereje van: megtanulnak támadni, védekezni, cselezni és persze időnként esni is.
Kilenc-tíz hónapos kortól, csapatjátékok ötéves kor után
Fejlesztés - nemcsak a gyerekeknek
A játszótér a szülők fejlődésének is elengedhetetlen színtere. A szülők is hasznos társaságot találhatnak maguknak: partnert aktuális problémáik megvitatásához. Miközben egy anyuka vagy éppen egy apuka biztonságot nyújtó jelenlétével megadja gyermekének a szükséges támogatást, maga is olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik azonos élethelyzetben vannak, mint ő.
Ha nincs testvér, itt látja a szülő közösségben először csemetéjét. A játszótéri gyerekkonfliktusok előre vetítik a jövőbeni konfliktusok lehetőségeket, amelyekkel majd az óvodában kell élesben megküzdeniük a kicsiknek. Előjön a hiszti, a "játékrablás", a verekedés csak pár példát említve. Az itt szerzett első közösségi tapasztalatok azonban nagy segítséget jelenthetnek a szülőnek ahhoz, hogyan készítse föl a kicsit később az óvodára.
A szülő is tanul: megismeri gyermekét, megtanulja, hogy hol az a pont, ahol már muszáj közbeavatkoznia, amikor a gyereke másban készül kárt tenni éppen. Megtanulja azt is, hogy minden ez előtt zajló esemény számára az idegek harca, amelyet ugrásra készen bár, de tétlenül néz végig, hagyni kell a gyerekeket eljutni odáig, hogy kontrolláltan, de maguk között tanulják meg lerendezni a konfliktusokat.
Ha mélyebben érdekel a téma, vagy tetszett a cikkünk és többet is olvasnál, nézd meg ezt: "A játszótér ingyenes képességfejlesztő, tudtad?" "Bármennyire is elképzelhetetlen, hogy a fenekében tartóselemmel született 2 évesed a megállíthatatlanságának köszönhetően 7 évesen fog majd türelmesen ülni az iskolában a padban, mégis igaz! Kisgyermekkorban készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie. Nem is gondolná az ember, hogy a kúszás, a mászás, a pörgés, hintázás hiánya évekkel később milyen komoly tanulási és viselkedésbeli gondokat okozhat!"
- Debrecenimami -
Fotó: Pixabay
