Ecc-pecc kimehetsz?

Amennyiben lehetséges mindenki marad itthon

Tényleg szerencsés helyzetben vagyunk. A férjem programozóként könnyen dolgozik bárhonnan, én pedig mint "biztosítós" szintén nem vagyok helyhez kötve. Bár az ügyfelekkel személyesen kellett találkozni, a virtuális térbeli kommunikációra is nagyon gyorsan megszülettek a megoldások. Szóval nem volt kérdés, hogy mi az otthonmaradók táborát fogjuk erősíteni. 

Az első napokban lekötött bennünket is az átállás. És lemerített a várakozás, a figyelés, a tervezés... akarom mondani, az újratervezés, újra és újra.

Belerázódni a távoktatásba sem volt egyszerű. A kisebb gyerekekkel sokat kell foglalkozni, segíteni a tanulásban, sőt az (i)mamitkól is azt hallottam, hogy ahol több gyerek van, hatalmas logisztika a házi feladatokat a megfelelő helyre eljuttatni. Egy 21 évessel ilyen jellegű feladatok nincsenek, de nem unatkoztunk.

A kezdeti sokkon is túljutottunk. Hiába írtam cikket a kínai barátok 40 napos önkéntes karanténjáról, átélni már teljesen más. Láttam a hangulataikat és most látom azt is, hogy mi is megyünk át ezeken a szakaszokon. Szóval napokig a híreken lógtunk, az új bejelentéseket néztük, hogy mennyi az annyi. Aztán kezdtük azt érezni, hogy elég. Itt van a járvány visszavonhatatlanul.

Nem a hipermarket a spájzom

Abban is szerencsések vagyunk, hogy van helyem bőven pakolni. Mivel nem a belvárosban lakunk, nem a hipermarket a spájzom. Normál esetben is vannak tartalékaink, így a hírek hallatán sem vittük túlzásba a vásárlást. A terv az volt, hogy 10 naponta egyszer bevásárolunk. Eddig az én feladatom volt a boltba járás, most egészségügyi szempontból is én lehetek a legvirgoncabb a családban.

Az első koronás bevásárlás előtti este átbeszéltük a tervet a férjemmel. Kb mintha Csernobilba készülnénk. Jól reagálok a váratlan helyzetekre és a kedvezőtlen eredmények sem akasztanak ki, most kifejezetten egyetértettem a maximális átgondolással. Mondhatnám, hogy az életünk a tét, de valószínűleg nem a "mi" életünk a nagyobb tét, hanem MÁSOKÉ. 

1. bevásárló lista
2. hová megyek
3. védőfelszerelés
4. mit mikor fogok meg és hogyan fertőtlenítek 

Na szimulációs játékot nem játszottunk, de jól végig gondoltunk mindent.

Ja! És még egy fontos szabály. Telefon lehalkítva, csak akkor veszem elő, ha én vagyok bajban. Blődségnek tűnik, de az egyik lepiszkosabb tárgy, amit használunk (azzal nem számolva, hogy hányan viszik a WC-re is magukkal). Kiválóan alkalmas a kezünkről a bacik begyűjtésére és még az arcunkhoz is érinthetjük akár. Elhatároztam, hogy minden pillanatban "jelen akarok lenni".
A telefon bizony eltereli a figyelmet. Talán nektek is vannak hasonló emlékeitek az elmúlt hetekből.

Fura érzések birodalmában 

A bevásárlást a legnagyobb hipermarketben kezdtem, elsősorban a mérete miatt került rá a választás. Úgy gondoltuk, itt könnyű lesz tartani a megfelelő távolságot. Leparkolva tétova érzések kerítettek hatalmukba. Ok, akkor most kézfertőtlenítés, maszk steril kézzel fel ...röhejesen érzem magam. A mellettem leparkoló autóban hasonszőrű sorstársam, szintén maszkban. Látom rajta ő is harcot vív önmagával. Elvigyorodtam a maszk alatt, oké, ez mókás lesz. Gumikesztyűket fel és indulás. Rettenetesen furcsa érzés volt. Hülyének, tétovának és beszarinak éreztem magam.

Mintha marslakó lennék

Nem vagyok az a sokat hezitálós típus, de most intenzív pörgés volt a lelkemben. Oké, oké, szarjuk már le, ha hülyének néznek! Így döntöttem és kész! Hiába volt meg az elhatározás, a komfort fokozatomtól messze voltam. Megpróbáltam kifelé figyelni, hátha bent elcsendesül a ricsaj. Az első pár perc nem volt könnyű. Elvétve láttam egy-két maszkot, cserébe kaptam néhány érdekes pillantást. Sőt néhány érdeklődőt is! Na ez nem a "női lényemnek" szólt. Inkább azt éreztem, hogy a szándékot kutatják, miért csinálom. Vélhetően a világ legfurcsább állata lehettem, hiszen a határozott mozgásommal, nem tűnhettem betegnek és a szemembe nézve zombinak sem! 

Aztán a polcokat mustrálva tényleg sikerült picit lecsillapodni. A húsos pultoknál laza sorok voltak, a zöldség részleghez is jól hozzá lehetett férni. Egyetlen pont volt, ahol beálltak mellém ketten - a lilahagymánál. Egy pillanatra fel is ment bennem a pumpa, de az egyik vásárló kettő szemet vett el, illetve a mellém lépő idősebb hölgy szintén kesztyűben és maszkban volt. Két mondatban meg is beszéltük, hogy néznek ránk, mint a marslakókra...  Ezen kicsit "megvidámodva" mentem tovább. 

A másik "közkedvenc" üzletbe érve, nagyobb forgalom várt. Tömegről itt sem lehetett beszélni. A védőeszközök aránya hasonlónak tűnt, nagy távolságokat nem lehetett tartani, de itt sem másztak a nyakamra. Talán nem volt annyi bámész pillantás (vagy csak én nem érzékeltem már), mindenki közönyösen és gépiesen tette a dolgát. Inkább az zavart, hogy levettem volna a maszkot. Átvillant az agyamon és valóban hatalmas elismerés azoknak, akik napi 8 órát, vagy többet kénytelenek így dolgozni. Kezdtem kényelmetlennek érezni és figyelnem kellett, hogy ne piszkáljam, ne akarjam levenni. 

Azóta többször voltam bevásárolni, rutinná vált a maszk használata és a szokásaimon is változtattam. A gumikesztyű helyett a kézfertőtlenítést sokkal praktikusabbnak találom, vagy kiegészítésnek egy vékony cérnakesztyű sokkal kényelmesebb. 

Az elmúlt hetek tapasztalatai

Az első alkalommal az emberek kb 30%-án volt maszk. Spéci maszkot, csak elvétve láttam, a többségen sima orvosi maszk volt - azonban barkácsoláshoz használatos porvédővel is találkoztam. A maszkosok kétharmada 30-45 közötti nő volt. "Bátor" férfiakkal vagyunk körülvéve! A gyávák meg nyilván maszkban vannak, vagy otthon ülnek... Vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt láttam, hogy vannak emberek, akik gondolkodnak és védik magukat és másokat is, és azt is, hogy sokakat nem érdekel. Volt aki elgondolkodott, sőt egy pillanatra elmélázott, remélem a következő alkalommal már ő is felszereléssel megy vásárolni.

A legnagyobb segítség az volt, hogy a maszk felett egymásra pillantva mennyire megerősítettük egymást!  A pénztárnál a beöltözés miatt valahogy tartották mögöttem is a távolságot, a kasszában ülők részéről kifejezetten pozitív visszajelzéseket kaptam. A húsvét előtti héten már sokkal nagyobb számban láttam a védőfelszereléseket a vásárlókon, azóta megint visszaesést tapasztalok ezen a téren.

Csodálatos kezdeményezések születtek, sokan varrnak önkéntesen maszkokat, így a nem lehet venni kijelentéseket kifogásnak érzem. A hét elején reggel mentem vásárolni és meglepődtem 9 előtt kicsivel, hogy kiürült a bolt. Aztán kiderült, hogy az időseknek kint kell várni, míg mi ki nem megyünk az üzletből. Nem volt hatalmas tömeg, azonban jó volt látni, hogy a várakozók több, mint kétharmadán volt szájmaszk. 

Mire lehet számítani?

Jó kérdés. Határozott válaszok most sincsenek. 10 nappal az "őrület" kitörése utána a boltok polcai újra megteltek. Elvétve akad néhány dolog, ami hiánycikk, mint például a babkonzerv, a kézfertőtlenítő és az élesztő.

Így bebizonyosodott az is, hogy nem kell tartani éhinségtől! Nem szükséges felhalmozni félévnyi élelmiszertartalékot. Igaz nehéz összehasonlítani a helyzetünket bármelyik szomszédos országgal, hiszen nálunk a járvány szerencsére nem tombol. Ha az átlagos statisztikákat nézzük, akkor az előző cikkünkhöz folyamatosan gyűjtött adatok tekintetében a 2000-es igazolt fertőzött számot, már két héttel ezelőtt elérhettük volna.

Politika mentesen mondom és gondolom, hogy Magyarországon időben történtek a szigorítások. Hogy bármennyit dühöngtünk mások viselkedésén, összességében az ország lakossága jól viselkedett. Az igazolt fertőzések száma nagyban eltérhet a valóságtól. Kevés a tesztelés, a tünetmentesek aránya miatt akár tízszer ennyi beteg is lehet. Vitatkozhatunk azon is, hogy a halottaink száma magas-e vagy alacsony. A számok a lapos görbe miatt térnek el, illetve a hosszabb átlagos gyógyulási idő (vagy gyógyultnak nyilvánítási idő) miatt, ami több, mint 3 hét. 

Egy kis grafikon?

Igen, a görbénk lapos.

Ezt szerettük volna. Japánnak sikerült eddig a leglaposabb görbét produkálni. És büszkék lehetünk rá, hogy az elmúlt 30 napban, mintha őket másoltuk volna. 3 héttel járunk mögöttük. Nem tudom, mi váltotta ki náluk az emelkedést, vagy ez természetes következmény és már az csoda volt, hogy ennyire alacsonyan tudták tartani. Közelednek a 12 ezer beteghez. Vajon mi hová jututnk a következő hetekben? 

Nagy segítségünkre volt a természet is, a március végi havas napokkal... nem tudtam igazán bosszankodni miatta. Abban a pillanatban csak örülni tudtam, hogy de jó, természetes módon visszaűz mindenkit a lakásba. Azóta kitört a tavasz és meleg az idő, ami megint a kiránduló kedvet erősíti. A  lapos görbe "átka", hogy elhúzódnak a korlátozások is. Hónapokig nem lehet a tömegeket a lakásban tartani.. A szomszédos országok már az újranyitásokról beszélnek. Persze ez sem baj, meglátjuk náluk beválik-e. 

Ecc-pecc kimehetsz?

Ki! Ki? Hát én, te és ő is. Törvény nem tiltja, csupán korlátozza. Azonban az erkölcsi felelősség mindenkit a szabályok betartására késztet.

Nem mondom, hogy könnyű

Hiányoznak a barátok, a rokonok, az ölelések. Csodálatos vívmánya a XXI. századnak az internet, a videóhívás, de az ölelés és a puszi hiányát nem enyhíti. A családommal, a barátainkkal és a kollégáinkkal sokat beszélünk a helyzetről. Szerencsére nagy az egyetértés, hogy igen, ki kell bírni. Oda kell figyelni.

Nem tudom, hogy az elmúlt hetekben találkoztam-e a vírussal. Akár csak egyetlen cseppecskében. Volt-e esélyem arra, hogy hazacipeljem, vagy elkapjam. Lehet a közelébe sem jutottam. És az is ugyanígy elképzelhető, hogy lépten nyomon körülvesz, vagy már át is estem a betegségen észrevétlenül. 100%-os garancia nincsen. Egyetlen dolgot tudunk tenni. Odafigyelni és minden óvintézkedést megtenni. Feltételezve, hogy a vírus jelen van. És inkább védekezzünk túlzottan, a maszk, a kézmosás nem árthat!

Ha te nem félsz, akkor...

Kérlek szépen, a mama kedvéért, a papa kedvéért, a gyereked kedvéért... vagy bárkinek a kedvéért, aki neked számít, húzz maszkot és kesztyűt (vagy fertőtleníts)! Ha nincs maszkod, egy kendő vagy egy sál is megteszi. Kérlek tekints úgy magadra, mint potenciális fertőző.  

Ha én magam csak annyit érek el, hogy senkinek nem adom tovább a vírust (a legjobb, ha úgy, hogy el sem kapom!), akkor már sokat tettem. Magamért, a lelki üdvösségemért, másokért. Nem kell hegyeket megmozgatnom, csupán saját magamat.

A jó példa ragadós! Mint ahogy a hülyeség is. Sok elképzelésem volt arról, hogy hogyan kapták el ennyien a vírust, de amikor a sörpongról olvastam, őszintén megdöbbentem. Gyakorlatilag március elején Európa nagy részére ebből az egyetlen kocsmából hordták szét a fertőzést. Ne felejtsük el, hogy bármikor megugorhatnak a számok nálunk is. És nem kell hozzá sok "idióta". Elég hozzá néhány idétlen ötlet. Ellenben, ha figyelünk és vigyázunk egymásra, akkor lehet, hogy egy fecske is csinál nyarat!

Gutheil Gabriella - Kaposvárimami