Ez a történet még gyerekkoromból származik. Történt az, hogy végre családi házba költöztünk, amit mi gyerekek nagyon élveztünk a lakótelepi betondzsungelből kiszabadulva. Kutyáink már voltak és a szüleimnek az is egyértelmű volt, hogy a tyúkok és malacok mellé bizony egy tisztességes házhoz cicák is kellenek. Rögtön szóltak is a munkahelyen és az ismerősöknek, hogy két kiscicát szeretnénk. Ennek a következménye az lett, hogy három helyről is kaptunk két-két cicust. Így hat boldog kiscica ugrál naphosszat a házban alufólia galacsinokat pofozva és az udvaron is. Micókánk egy gyönyörű szürke cirmos kislány volt, aki szépen cseperedett és kiválóan is vadászott. Bizony, az egek és a madarak sem voltak tőle biztonságban. Micókánk volt a hat cica közül az egyetlen, akinek volt egy nagyon kedves és ritka tulajdonsága. Méghozzá az, hogy ha a nevén szólítottuk, akkor ő rögtön válaszolt is. Szóval, ha meghallotta, hogy: - Micóka! Akkor ő rögtön mondta, hogy: - Nyaúú! Történt egy délután, hogy édesanyámmal a kertben kapáltunk, és Micóka, aki szeretett láb alatt lenni ott sertepertélt körülöttünk. Egyszercsak az egy ágyás hirtelen dudorodni kezdett, és pillanatok alatt vakondtúrássá nőtte ki magát. Micóka pedig már futott is, hogy elkapja az áskálódó földmunkást. Szegény vakondoknak esélye sem volt, a fürge vadászlánnyal szemben, mert amint turcsi orrocskáját kidugta a föld fölé és vaksi szemeivel körülkémlelt volna, máris nyakoncsípte… Anyukám viszont semelyik állatra sem tudott haragudni, a vakondra sem, amiért összetúrta a keretet… megsajnálta szegényt, pláne, hogy a cicák, meg sem eszik a vakondokat, csupán csak azért bántják őket, mert az ő felségterületükön nem lehet csak úgy rendetlenkedni! Szóval anyukám nagyon okos volt és abban a pillanatban, hogy Micóka elkapta a vakondot, tudta, hogy elvenni nem lehet tőle szegény állatkát. Ezért rögtön a nevén szólította, hogy: -Micóka! És Micóka jó kislány volt, nem csak rögtön az anyukámra figyelt, hanem azonnal válaszolt is, hogy: - Nyaúú! Na, kitaláljátok, hogy mi történt? Hát persze. A válaszhoz ki kellett nyitnia a száját. És abban a pillanatban, hogy a szája kinyílt, a vakond is kiszabadult. A vakond pedig ahogy földetért, rekord gyorsasággal ásta el magát a földkupacba. Szegény Micóka mancsával a kupacban kurkálva sem érte már utol. Azért megdícsértük, hogy nagyon ügyes volt, hiszen ő csak a dolgát végezte, és anyukám volt az, aki kicsit kicselezte. Bíztatásul kapott langyos tejecskét is.
Állatságok:
ismered a mesét a Kisvakond kék zsebes, nadrágjáról? ha nem, kérd meg a szüleidet keressék meg neked, mert az egyik legjobb mese, amit csak olvashatsz.
A vakond nagyon gyengén lát, mert a föld alatt a sötétben nem igazán van fény, nincs túl nagy szüksége a szemére. Ellenben hosszúkás orrocskájával nagyon jól tapogat és szimatol. Fényes, puha fekete bundája van és mondhatni lapátkezei… amik tulajdonképpen a nagyméretű mellső lábai. Ezeken apró karmok is vannak. Ezekkel a karmos lapátokkal kiválóan és gyorsan tud ásni és haladni a földben. Amúgy meglepően mozgékony a föld felett is, apró lábai ellenére nagyon gyorsan tud szaladni. Sokan haragszanak rájuk, mert feltúrják a földet és kárt tesznek időnként a növények gyökerében is. Kedvenc tápláléka a földigiliszta (ő nagyon hasznos talajlakó), azonban azt is fontos tudni, hogy a kártevőket és lárvákat is megeszik a talajban, tehát roppant hasznosak. És ami fontos védett állat!
