Jóföldiné Ambrus Ildikó az "Év női példaképe Somogy vármegyében 2024" pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Óvónő vagyok, négy gyermekes anyuka és feleség. A bodrogi Bölcsesség Kezdete Oktatási Központ kaposvári Békevár Tagóvodájában dolgozom tagintézményvezető óvodapedagógusként.

A gyermekek iránti elkötelezett szeretet már a szülői otthontól kezdve belém ivódott, így nem ért meglepetésként senkit pályaválasztásom. Zenetanárnak, tanítónak, angol nyelvoktató tanítónak, végül óvodapedagógusnak tanultam. Mindegyik területen dolgoztam néhány örömteli évet, de az óvodáskorúak között éreztem igazán, hogy valóban a helyemen vagyok!

Fontos számomra, hogy a Békevár ovi egy olyan szeretetteljes, inspiráló és bátorító közeg legyen, ahonnan életre szóló kincseket meríthetnek a gyerekek, ahol mindenki a tudása, szíve legjavát adja, ahol kicsi és nagy egymást egyre jobban megismerve, megértve formálódik, fejlődik nap mint nap.

Nagy öröm számomra a gyerekek között lenni, mintát adni, formálódni, együtt felfedezni a világot, tanulni és tanítani egyszerre. Helyreigazítani, bíztatni, felemelni és együtt örülni minden apró lépésnek, ami előre viszi őket és családjukat. Lelkesít az innováció, motivál, ha valami egyre örömtelibb, használhatóbb, praktikusabb... jobb lesz.

Szakmai sikerként említhetem a 3 diplomám (96%-os minősítés), új tagintézmény felépítése, innovatív munkatársi közösség kialakítása. Szülői Klub indítása, mentortevékenység, 12 éve szüntelen tehetséggondozás és közösségépítés a zenovi foglalkozások során...

Mégis ami a leginkább melengeti a szívem, az a sok emlék és jelenkori tapasztalat, amikor egy kisgyermek sikeresen megküzd egy lehetetlen küldetéssel. Vagy amikor egy szülőpár megerősödve jön ki egy nevelési hullámvölgyből, továbbra is használható eszközökkel a jövőre nézve, amit egy kis nevelői szobában kaptak és sajátítottak el sírás és nevetés közben, hogy a jövőre reménnyel tudjanak nézni. Amikor már szülőként érkezik volt ovisom és bizalommal telve hozza legnagyobb kincsét. Számomra ez az igazi érték.

Család

Mindig is nagy családra vágytam, kiskamaszként azt mondtam szüleimnek, hogy focicsapatnyi gyermekem lesz.

A sok fáradtságával és nehézségeivel együtt sem cserélném le soha a nagycsaládos létet. Szerető férjemmel Szilárddal, aki eredetileg zenetanár, ám ma már kertépítő vállalkozóként keresi a kenyerét. 4 gyermeket neveltünk. Van egy kedves gyermekdal, ami kis betoldással egybefogja a gyermekeinket: Pál, Kata, Péter, Petra jó reggelt! :) A sorrend nem stimmel, de hasznos segítőnk volt apa zongorakíséretével a nehéz reggelekkor.

Péter amerikanisztika szakon egyetemen tanul, miközben audio-videó területen dolgozik, Budapesten él gyönyörű és kedves feleségével. Kata fuvolaművész, jelenleg mesterszakos a Zeneakadémián és angol nyelvoktató Soltvadkerten, két éve aktív, boldog feleség. Palkó fiúnk angol szakos tanárnak tanul az ELTE-n, ő és kiskamasz Petránk lakik már csak velünk. Petra 7. osztályos, a bodrogi általános iskolába jár. 

Mindenki zenél a családban, gyakori az együtt éneklés, muzsikálás amikor összejövünk. Szeretünk kertészkedni (hisz az is egyfajta alkotás, mindamellett kikapcsolódás is!), biciklizni, túrázni és olvasni.

Aktív, összetartó kis és tágabb családunk van (nekem egy húgom van, férjemék 6-an vannak testvérek, mindegyik családos, legtöbbjük 3-4 gyerkőccel éli a mindennapokat). Szeretjük egymást, közös bennünk az élet szeretete, a hit, egymás tisztelete és mások segítése.
Minden fentebb felsorolt és nem felsorolt sikerem bázisa a családom, hisz ők a legfőbb támogatóim és kritikusaim egyben. Rájuk mindig számíthatok. Nagyon sok segítséget, bátorítást kapok férjemtől.

Hálás vagyok, hogy olyan családban élhetek, ahol mindenki hibázhat (én is), hibázik is (én is), megbocsátanak (én is) és szeretnek (én is)!

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Rengeteg feladattal jár az anyaság, a feleség-lét, a háztartás vezetése. Ám a szakmai oldalam is energiafaló, hisz elköteleztem magam a szakmai növekedés, az önképzés, az állandó fejlődés mellett. Hogy mint vezető, pedagógus és egyben ember a lehetőségeimhez képest megerősíthessem, pozitív irányban formálhassam a környezetemben lévő életeket azzal együtt, hogy eközben én is formálódok.

Kihívás számomra megfelelő időt találni mindenre, néha úgy érzem, hogy logisztikából lassan könyvet írhatnék. Sokat tanulok ezen a téren (képzések, szakkönyvek útján). Tudatos saját napi -és hetirenddel élek, feladatlistám van a naptáramban, de mindig csapatban gondolkozunk családként. Férjemmel - aki legjobb és legőszintébb tanácsadóm - gyakran átbeszéljük a kihívásaimat. Fontos számunkra, hogy bár mindig sok a tennivaló, legyen pihenés is a mindennapjainkban egyénileg és családként is.

Nem tökéletesek a gyerkőceink, ahogy mi sem. Nekünk is voltak küzdelmeink, ilyen volt például a lefektetés. Kedvenc, de egyben egyik legfárasztóbb szakasza volt a napjainknak. Minden este meséltünk nekik, beszélgettünk, nagyon szerettük az összekuckózós perceket.

Viszont voltak a gyerekeink közül abszolút bagoly típusúak is, akik akár 20 különböző okot tudtak felhozni arra nézve, hogy nekik éppen miért nem kell aludniuk. Egyszer amikor a végkimerülés határán voltunk már és a 21. indok készült megszületni, magunk elé állítottuk az 5 és fél éves aktuális virrasztót és azt mondtuk neki: Csak életveszélyben jöhetsz ki a szobából! No, mivel édes kis csemeténk ezt a szót nem ismerte, úgy gondolta, a jelen helyzet biztosan nem lehet életveszély kategória, így szépen komótosan beballagott a szobájába és édesdeden elaludt. Hálásak voltunk, hogy végre mi is alhatunk! Többet vele ilyen típusú nehézségünk nem adódott. A nagyobb gyerkőceink később is előszeretettel használták ezt a trükköt kisebb tesójuk lefektetésénél.

Amikor 4 picivel kellett 4 felé futni nem volt egyszerű az életünk. Hálás szívvel gondolok szüleinkre, akik tényleg magukat nem kímélve adtak segítséget, hol a vasalásban, hol a bevásárlásban, hol a gyerekvigyázásban, hol az éppen lerobbant autónk meggyógyításában. Nagy kincs gyermekeink számára, hogy ilyen támogató nagyszülői szeretet veszi őket körül mind a mai napig, nélkülük mi sem tudtuk volna megvalósítani az álmainkat.

Két pedagógus 4 kisgyerekkel garancia volt arra, hogy nem dúskáltunk anyagi javakban, mindketten másodállást is vállaltunk, hogy eltarthassuk a családot. Szüleink mindig ott voltak mellettünk, ráadásul mindig olyan érzékeny figyelmességgel, ami számunkra is elfogadható volt és pont átsegített minket az akkori nehézségeinken. Tőlük vettük a jó példát, amit tovább szeretnénk adni majd a mi gyermekeink, leendő unokáink felé.

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!