Domina Kata az "Év női példaképe Somogy vármegyében 2025 pályázat döntőse

KATTINTS IDE A SZAVAZÁSHOZ!

Foglalkozás, szakmai sikerek

Pályakezdésem óta a fonyódi Palonai Magyar Bálint Általános Iskolában dolgozom, tanító néni vagyok. Édesanyám vérbeli pedagógusként mutatott nekem példát már kisgyermekkoromtól kezdve a szakma iránti elkötelezettségből, a gyerekek iránti feltétel nélküli szeretetből.

Szeretem a hivatásom! Fontosnak tartom, hogy a kisgyerekek az iskolában töltött első négy évben megszeressék a tanulást, jó közösséggé formálódjanak, és boldog alsós éveket tölthessünk el együtt.

Férjem 2010 márciusában az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére huszár hagyományőrző barátaival, teljes díszruhában, lóháton járt a fonyódi óvodában, ahová kislányunk járt. Ez annyira megtetszett egy szülőnek és az óvoda vezetőjének, hogy felvetették, legyen szakkör a huszár témában. Foglalkozásokat kezdetben nagycsoportos gyerekeknek tartottuk, illetve az ő kisebb testvéreiknek. Szülők által készített ruhákban jelentünk meg a városi ünnepségeken, ezzel egy különleges színfoltot vittünk a megemlékezésekre. Közben alaki gyakorlatokat sajátítottak el a kishuszárok és mellette a hazafias neveléssel együtt huszárság történetével ismerkedtek.
A csapathoz tartozás a kezdetek óta díjmentes. Pályázatokból, támogatásokból tartjuk fenn magunkat. Egy kisgyereken kb. fél millió forint értékű ruházat és felszerelés van, illetve a nagyokon ennél jóval több. Valahogy a Jóisten mindig annyit ad, amennyi kell és soha egy gyereknek nem kellett azt mondani, hogy „te most nem jöhetsz, mert nincs rád ruha”. Jelenlek 45 gyermek bandérium tag.

Minden gyerek számít! Önhibáján kívül senki nem maradhat ki a közös programokból, legyen az nem megfelelő anyagi körülmény vagy utazásoktól való rosszullét. Aki jönni szeretne, jöhet, megoldjuk!

Öt év elteltével kinőttük Fonyódot, addigra már kétszer vezettük fel a Nemzeti Vágta Kishuszár Vágtájának döntőjét. A gyerekek lelkesedése, ügyessége és fegyelmezettsége azt eredményezte, hogy országosan egyre több felkérést kaptunk különböző rendezvényekre, megemlékezésekre. A felcseperedő kishuszárok alakiasan vonultak, koszorúztak, zászlót vontak fel, színházi durranós karabélyaikkal díszsortüzet lőttek.

A tevékenységi kör kibővült gyalogsággal és tüzérséggel, így a nevünk I. Gyermekhuszár és Tüzér Bandérium lett. A csapat kizárólagos vezetői ketten lettünk a férjemmel. Ő a kapitány, aki az élen megy, reprezentál, előadást tart, a szakmai részt biztosítja a csapatnak. Én a gyerekek szerint a parancsnok, aki háttérben a logisztikus, tisztipuccer, szanitéc, pszichológus, hadtápos.

A kishuszárokkal a programok általában reggeltől estig tartanak, márciustól novemberig a legtöbb hétvégén utazunk. Nem várhatjuk el, hogy egész nap szendvicsen éljenek, ezért az étkeztetést is meg szoktuk szervezni, ami szintén elég nagy kihívás. Szerencsére az utóbbi pár évben olyan lelkes szülők is csatlakoztak hozzánk, akik segítségünkre vannak és szépen koordinálhatók, kiválóan tudunk együtt dolgozni.

A kishuszárok részeseivé váltak a nemzeti ünnepeknek, mellyel vonzzák magukhoz a megemlékezőket, így méltóképpen állítanak emléket a Haza hőseinek.
A hagyományőrző gyerekek bevonásával rendszeresen tartunk rendkívüli történelem órákat iskolákban, óvodákban az adott korcsoport nyelvezetén, hiszen ki tudná jobban és szavahihetően átadni a múltunkat, mint a jelenben hagyományt őrző kishuszárok a jövő generációinak. A kezdő csapat mára nagykorúvá vált és ma az ő segítségükkel tanítjuk a kisebbeket.

Egy erős közösséget hoztunk létre, melyben az összes kishuszár nem csak barátra, hanegy fogadott „nagycsaládra” is találhat.

Család

Férjem Barnabás, mozdonyvezető. 2007-től többgenerációs családként élünk Fonyódon. 3 gyermekünk van, Panna 2006-ban, Boglárka 2008-ban, Boldizsár 2015-ben született. Mindhárman aktív kishuszár, a lányok alapító tagjai a bandériumnak. A nagyok most már egyre inkább segítők, az alapító „huszár fiainkkal” együtt. Ezen kívül 10. éve karatéznak elszántan és lelkesen. Versenyekre is járnak, ahol szép eredményeket érnek el.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Az én esetemben azt lehet mondani, hogy a munkám a hobbim. Hiszen a kishuszár nevelés kapcsán folyamatos oktató és nevelő munkát végzek. A férjemnek úgy szoktam mondani, hogy olyan ez, mintha ő mozdonyvezetőként nem szállhatna le a vonatról.

Ezen felül a családom is aktív résztevője a szabadidős tevékenységemnek. Ez bizonyos szempontból nagyon jó, hiszen sokat vagyunk együtt, rengeteg közös élményt szerzünk, ugyanakkor nehézséget is okoz a folyamatos együttlét.

Az évek során a gyerekek hozzám nőttek, főként a már fiatal felnőttek, akikkel átlagban 10-15 évet töltöttünk együtt elég rendszeres időközönként. A fiatalok a kamaszkor küszöbétől a bizalmukba fogadtak, pótanyjukként tekintenek rám és együtt vészeltük át az érzelmi hullám hegyeket és völgyeket.

A huszár gyerekek jellemformálódása az évek alatt olykor embert próbáló volt. A gyerekek többsége nem a sarokban ülő típus, kifejezetten élénkek Én azt gondolom, hogy egy ilyen közösségben mindenki apró fogaskerék, mindenkinek megvan a feladata, együtt működik a rendszerünk. Nekem az a dolgom, hogy megtaláljam mindenkinek az erősségét és azt fejlesszem, később pedig a gyengeségein javítunk közösen.

Böjte Csaba mondta egyszer, hogy „ egy gyermeket nem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni”. Nekem ez az egyik fő mottóm.

Szerencsére sok programon veszünk részt, rengeteget utazunk. Ez nagy felelőséggel jár és kiveszi az ember erejét, olykor mélységes fáradságot érzek. Ilyenkor Exupéry Kishercege jut eszembe, aki megszelidítette a rókát. Nekem is van sok kisrókám, akik várnak rám!
Azt hiszem, ennek az egésznek a mozgatórugója a kölcsönös szeretet, tisztelet és ez segít át a kihívásokon.

SZAVAZZ AZ ÉV NŐI PÉLDAKÉPÉRE ITT!