Jelenlegi hely

Olyan okos ez a gyerek, mit csináljak? – Intelligens gyerekek

Az örökölt gének és a támogató környezet játszik szerepet az intelligencia kialakulásában, fejlődésében. A Mensa HungarIQa azonban figyelmeztet: ne rabolják el a szülők a kicsi gyermekkorát, mindig a játékosságot, a játszva tanulást tartsák szem előtt.                         

Az intelligencia egyrészt örökölt, gének által meghatározott tulajdonság, másrészt viszont nagy szerepet játszik a gyermekkori környezet, az ösztönző közeg a további fejlődésében – erre hívta fel a figyelmet a Mensa nemzetközi egyesület hazai szervezete, a Mensa HungarIQa. A szervezet szerint egész életünkben jellemző intelligenciahányadosunk körülbelül 17 éves korunkra alakul ki.

A megfelelő fejlődéshez tehát minden egyes gyermeknek szüksége van ösztönző szellemi környezetre, a „tehetséges” gyermekekre pedig még inkább igaz, hogy rengeteg törődést, odafigyelést igényelnek.

Legfontosabb a játék!

A Mensa HungarIQa tájékoztatása szerint a gyermekeknél kifejezetten egyszerű az intelligencia mérése, hiszen az a mentális korból és a valós életkor hányadosából könnyen kiszámítható. Ha egy gyermek 4 évesen egy 8 éves szintjén beszél, számol, rajzol, akkor az IQ-ja 200. Ha 4 évesen a 4 évesek (azaz kortársai) szintjén teljesít, IQ-ja pontosan az átlag, 100.

Mivel a gyermekek fejlődési üteme eltérő, gyakran előfordul, hogy hirtelen megelőzik kortársaikat, azután pedig lelassulnak, és a többiek beérik őket, de az is megtörténik, hogy egy-egy gyermek lassabban, vagy később „érik be”, később viszont utoléri a hozzá hasonló korúakat – sőt, még le is előzi őket. Nem kell tehát elbízni magunkat, ha gyermekünk fejlettebb a többieknél, ám akkor se essünk kétségbe, ha kissé lemaradt.

A Mensa arra figyelmeztet: nem szabad abba a hibába esni, hogy a gyermeket „zseninek" kikiáltva rögtön tesztekre, pszichológushoz és egyéb helyekre kezdik hordani, úgy mutogatva szegényt, mint valami cirkuszi látványosságot. A túlzott szülői büszkeség miatt sokan hajlamosak olyat is belelátni gyermekükbe, ami igazából nincs is, és gyakran esnek abba a hibába, hogy gyermekükön keresztül akarják önmagukat vagy saját be nem teljesült álmaikat megvalósítani.

Ne rabold el a gyermekkorát!

Semmi sem árthat jobban egy gyermeknek, mint ez. Soha ne rabolják el a gyermekkorát, ne csináljanak belőle miniatűr, koravén felnőttet. Mindenképpen meg kell próbálni az arany középúton maradni: úgy foglalkozni vele, képezni, oktatni, hogy közben nem telepszik rá a szülő, ám a fejlődését elősegíti.

Alapvető szabály, hogy semmit nem szabad erőltetni: csak azt csináltassuk a gyermekkel, amire igénye van, amit magától szeretne. Mindig a játékosság és a játszva tanulás legyen a fő szempont. A „kis zseniket" is hagyni kell játszani.

Óvatosan az elvárásokkal

Fontos, hogy ne támasszanak a gyermekkel szemben túlzott elvárásokat, mert ha azokat nem teljesíti, óhatatlanul kudarcélményben lesz része, ha pedig teljesíti azokat, akkor is előfordulhat, hogy az állandó megfelelési kényszer fáradttá, kimerültté teszi – esetleg úgy érzi, nem szeretik eléggé.

A Mensa tanácsa, hogy a szülők forduljanak rengeteg szeretettel, ugyanakkor végtelen türelemmel a tehetséges (és minden) gyermek felé, igyekezzenek lehetőséget biztosítani arra, hogy minél több mindent lásson, tapasztaljon, próbáljon, mert így hamar kiderül, mi az, ami igazán érdekli, amivel szívesen foglalkozik, amiben örömét leli, amiben a legjobb!

Ha így teszünk, és nem erőltetjük a dolgokat, egészséges, boldog és okos gyermekünk lesz.

Senkinek sem árt az agytorna

Járassuk különórákra, szakkörökbe, foglalkozásokra (de eszünkbe ne jusson ráerőltetni, és ne fárasszuk ki), adjunk a kezébe könyveket, rajzeszközt, hangszert. Játsszunk vele sokat, főleg társasjátékot. Végezzünk alkotó tevékenységet együtt. Teremtsünk minél több lehetőséget arra, hogy sok mindent kipróbáljon, így megtalálhassa, mi érdekli igazán, és miben jó.

Ha például a dinoszauruszos korszakát éli, akkor adjunk neki könyvet a témában, vegyünk dinoszauruszos játékokat, menjünk vele múzeumba dínókat nézni, vetítsünk mesefilmeket, készítsünk vele dinoszauruszt gyurmából. Ugyanígy, ha például az állatok vagy a hangszerek iránt érdeklődik, akkor mindig igyekezzünk több szempontból is alaposan körbejárni az adott témakört. Ne féljünk rengeteg hangszer- vagy állatnevet megtanítani neki.

Válaszolj a kérdéseire!

És mindig válaszoljuk meg a kérdéseit, méghozzá érdemben. Az intelligens gyermekeket nem érdemes egy-egy félválasszal lerázni. Nekünk sem fog megártani egy kis agytorna. Minden gyermek igényel törődést és foglalkozást, nem csak a kiemelkedően intelligensek, különösen az iskolás kor környékén. Ilyenkor nagyon fogékonyak.

Mivel a mi okos gyermekünk valószínűleg úgy kerül be az iskolapadba, hogy folyékonyan olvas és ír, de legalábbis ismeri a betűket és a számokat, gyakran előfordul, hogy unatkozik az iskolában. Későbbi életkorban is megtörténik, hogy mivel könnyen, gyorsan és kevesebb erőfeszítéssel tanul, elunja magát az órán.

Különösen fontos ilyenkor, hogy beszéljünk a tanáraival és vele is (remélhetőleg a pedagógusnak lesz ideje külön feladatokat adni neki), és hogy az iskolán kívüli időben a lehető legjobban lekössük a figyelmét, mégpedig minden olyannal, ami érdekli, és amit szívesen csinál. Kirívó esetekben érdemes konzultálni a területileg illetékes nevelési tanácsadóval is.

Árulkodó tulajdonságok

Általánosságban elmondható, hogy a magas intelligenciájú gyermek előbb vagy magasabb színvonalon csinál mindent, mint a kortársai. Emellett több konkrét jelet is megfigyelhető rajta.

Kognitív jelek: 
Rengeteget kérdez, figyel, nagyon kíváncsi, minden érdekli, jó a memóriája, kiváló a hosszú távú figyelme, következtetéseket von le, elvonatkoztat, szintetizál, gyorsan és könnyen lát összefüggéseket, gyorsan, rugalmasan gondolkodik, gondolkodása összetett és eredeti, jó problémamegoldó, gyorsan tanul, kevesebb gyakorlással és ismétléssel tanul meg dolgokat, élénk a képzelőereje, korán ismeri a számokat, a matematikai műveleteket.

Verbális jelek: 
Gazdag a szókincse, választékosan, szépen, hosszú mondatokban beszél, a szavakat megfelelően használja, korán kezd írni és olvasni, szeret olvasni.

Szociális jelek: 
A kortársak helyett inkább az idősebbek társaságát keresi, jól megérti magát a felnőttekkel (ám ne feledjük, nem felnőtt!), felnőttesen gondolkodik, igen fejlett az igazságérzete, jó humorérzéke van, fejlett a kritikai érzéke és az önkritikája is, gyakran perfekcionista, jó viszonyban van a szüleivel és a tanáraival (az iskolában nagyon jó, otthon pedig eszeveszetten rohangál, hogy levezesse a feszültséget).

Egyéb: 
Szívesen és élvezettel tanul, ténylegesen élvezi a szellemi tevékenységet, kedveli az intellektuális játékokat.

Kisbabák esetében: 
Keveset alszik, állandó foglalkozást igényel, amikor fent van, nagyon figyel, érdeklődik, megfigyeli a környezetét, felfedez.

Forrás: csalad.hu

- Budapestimami -